Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Makoldi Sándor – M. Papp Gizella: Egy szuszék etnológiai elemzése

tünk adatközlő híján saját kultúránk e jelei is. Az írásokat a törvényszerűségek logikai útján fejtik meg a kutatók, mi miért ne tehetnénk ezt meg jelen esetben az ácsolt ládák jelei láttán? Csak objektív logikát kell alkalmaznunk, melynek alapján minden korszakbeli láda szólhat hozzánk, (melyek megegyeznek abban, hogy azonosak a jeleik). Földi viszonylatban pedig egyedül fix és objektív mérce az életünket is meghatározó világegyetem. Ha nem stílusosan hitvilágbeli példát idézek, akkor mai nyelven azt mondhatom: a bioszféra és a kozmosz kapcsolatának ismerete. Miben realizálódott ez? Amik megmaradtak: régi épületek, objektumok, mind értelmezhető módon tájoltak voltak. A legismertebb Stonehenge a Nap és a Hold által meghatározott építménye, a maya és inka naptemplomok, naptárkövek, melyek ábrái is az égitestek által determináltak, s a középkori keresztény templomok és a parasztházak, hogy máig ugorjunk. A téjolás kozmikus megfeleltetést jelent, ami a csillagokkal, közvetlenebbül a mi Napunkkal, járásának földi változást előidéző mivoltával függ össze. Közismert „primitív" elődeink fejlett csillagászati tudománya. Ez tájékozódásukat segítette, életperiódusaikat szabályozta, hitvilágukat és annak lecsapódását, művészetüket hozta létre. Művészetük tehát érthetően kapcsolatban volt a kozmikus léttel, értelmezésénél erre, mint fix pontra támaszkodhatunk. Parasztházakban vizsgálták már a napfény vándorlását a hímzéseken, tányérokon, és ami minket most érdekel, a bútorokon is. És megtalálták az összefüggést a kozmikusán kitüntetett időpont (pl. tavaszi napéjegyenlőség ideje) és a szoba berendezési csomó-