Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Hegyi Imre: Fejezetek a Bakony erdei állattartásának történetéből
Ugyancsak Szentgál lakosságának gazdasági rendszerén belül a juhászatot ismerteti részletesen VAJKAI Aurél. 8 Az Északi-Bakony területén a szentgálitól eltérő múltja volt a táji természeti adottságok és a társadalmi viszonyok kapcsolatának, különösen az utóbbi 200 évet illetően. Mert ha a középkori helység- és határnevek alapján biztosra vehető is, hogy az első megszállás óta teljes depopuláció sohasem következett be a vizsgált területen, jobbágyközségek lévén, fejlődésük gazdasági, társadalmi és kulturális vonatkozásban szükségszerűen más történeti mederben folyt le, mint Szentgálé. Jobbágyi kötöttségeik mellett színezte a fejlődést az a körülmény is, hogy ősi magyar lakosságuknak néhol csupán töredéke vehetett részt az új élet építésében és berendezésében a sok helyről egybeverődött telepes népesség mellett, a XVIII. sz. első harmadától kezdve. Az elütő fejlődés nyomait magán viselte az állattartásnak az a szerkezeti képe is, amely szervesen beleilleszkedik „A bakonyi pásztorkodás"-ban 9 alapvetően kirajzolódó táji formációba. Emellett azonban néhány vonását lokális viszonylatban markánsabban lehet és szükséges megvonnunk, mintegy az egész kép részletének kinagyításaképpen. A sertéstartás, a tájfajták Állattenyésztésünk és állatkereskedelmünk múltjára és jelentőségére gazdag irodalom áll rendelkezésünkre. Bennük a Bakonyról mint a sertés egy tájfajtája tenyésztésének sajátos területéről különösen sok szó esik. A bakonyi sertést magyar háziállataink között speciális, a többitől elütővé fejlődött tájfajtának tartják zoológus, 10 állattenyésztő 11 és etnográfus 12 szakemberek egyaránt. A bakonyi sertés megjelölésnek a régi magyar nyelvben, a nyelvemlékek és szótártöredékek adatai szerint a vad és erdei szavak voltak a szinonimái. 13 Ez a tény a bakonyi sertés külső megjelenésének és eredetének későbbi rekonstruálására vonatkozó elmélyült kuta8 Mindkét szerző helyválasztását indokoltnak tartjuk, hiszen nyilvánvaló, hogy az eredetileg is kanászfalunak alapított, majd a királyi vadászok rendjébe emelt lakosságú Szentgál lehetett az az optimális kutatási bázis, amely vizsgálatának eredményeiben a magyar állattartás ősi vonásainak felfedezését nagy valószínűséggel feltételezhették. A lokális kollektív nemességgel bíró község birtoklásjogi viszonyai (a birtokolt terület kiterjedése, a birtokjog struktúrája) 1848-ig alig változhattak lényegesen. A község, ha időnként és különböző mértékben osztozott is évszázadok során a szomszédos lakott helyek sorsában, elnéptelenedése sohasem következett be, mint pl. a megye településeinek 76%-ánál a XVI-XVII. században. (ILA-KOVACSICS, 1964, 52.) A községet óva vette körül közjogi helyzete és lakosságának megszakítatlan élete. ILA-KOVACSICS, 1964. 359361. 9 TÁLASI, 1939, 9-37. 10 HANKÓ, 1939, 346-354.; 1943, 59-60.; 1954, 107-108. rí DORNER, 1921, 80-81.; GAÁL, 1966, 61., 86., 120-121.; KOVÁCS, 1962, 44-62. 12 GYÖRFFY, 1939, 46.; TÁLASI, 1939, 18-19.; FÖLDES, 1963. 13 Erdei disznó. Egy zentai szólás így hangzik: szalad, mint az erdei disznó (Nyr. 37:41). A MTSz nem közli ezt a szót, így ez a szólás a vaddisznónak régi nevét őrizte meg. Az Oklsz 1518-ból közöl rá adatot: Erdey disznónak nyged reze. Meg van már a Gyöngyösi Szótártöredékben: Aper: porcüs syluester: Erdey dyszno: Wad hym: vad kan. Cajros grece: aput Latinos significat aprum: erdey hym: uel erdey Dyzno. Erdei kannak is mondták: Erdei kan (Döbrt. NySz). Eg' erdei kan (1545 Oki Sz.). Aper: Herdei kan (Murmelius 495). Aper - Vad kan, erdei kan (Szikszai Fabricius) Erdey kan - aper, kys Erdey kan - aperculus (Brassói Sztör.). - Hívták egyszerűen erdeinek is: Aper, Vad disznó, Erdei (PP). Adduxerunt unum erdey ad coquinam (1529) Oklsz., ahol még több adat is van, azonkívül a NySz-ban és a Szakácstudományban). Egy 1670ből való likavai összeírásban bakonyinak nevezik: Apri vulgo Bakonyi (MNy: 2:223.).
