Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Papp József: A szálláskertesség kérdései néhány Közép-Tisza vidéki településnél

2. kép. Tiszadorogmai porta 1981-ben. ban megjelent tanulmányában: „Lakásuk egyszerű kis alacsony ház náddal vagy gckénnyel fedve. Inkább széles, mint hosszú udvarukon szétszórtan, kül fedél alá vannak építve a gazdasági épületek. Benn az udvaron keresztbe - legtöbb helyen van a tornácos lakóház, melynek bal szárnyán az udvar oldalt eső részében egy sorban, egymástól elkülönülten állanak a gazdasági épületek: a komora, egyik végén tyúk-, másik végén a kacsa- vagy libaóllal; sertésól; az istálló a kocsiszínnel egy fedőlék alatt és az esztrenga - juh akol -; a lakóház jobb szárnyán, ugyancsak az udvar oldalt eső részében van a rakodmányok részére szánt hely, a trágyadomb és a faboglya - az apróra vágott tűzifa boglyába rakva. - A lakóház két végén levő szabad helyet bekerítve - mint kiskertet - szintén felhasználják, egyik részében virágok, a másikban konyhai vetemények díszlenek. Az udvar közepén, az utczakapu felé, rendesen egy vagy két nagy eperfa áll. Nagy gémes kutat majd minden udvarban lehet látni. Az egész porta berenával - fűzfagallyakból font s a tetején gazzal vastagon berakott sövény - van kerítve, a nagy- és kiskaput is fűzfagallyakból fonják. Ritka helyen lehet látni csak deszkakaput s palánkkal kerített udvart."

11 (Lásd 2. kép.) Még ma is jól kivehető, hogy a lakóházak valamikor az árvízmentes hátakra épültek. Egy-egy ilyen „porongon" 3-5 ház foglalt helyet egymásnak hátat fordítva. Ennek következtében a ház körüli telek, a házzal szemben cikkszerűen volt kihasítható. A hagyomány azt tartja, hogy azért alakultak így a telkek, mert csak a partokra építkeztek és „olyan vizek vótak, hogy a házak közt csónakkal közlekedtek, a csónakot az ajtófélhez kötötték." Erről egyébként egy 18 50-es feljegyzés 41 SAJÓ VÖLGYI G. Péter 1900. 69.