Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Papp József: A szálláskertesség kérdései néhány Közép-Tisza vidéki településnél

is megemlékezik/'

2 A hagyomány azt is tudni véli, hogy sok halász lakott a faluban és azok családjai együtt, egy portán építkeztek, tehát a telekbokrok korábban egyetlen portát képeztek volna és a család gyarapodásával osztódtak fel. A falu eredetileg nem a mostani helyén volt. A „Tiszánál van egy hátas hely, az úgynevezett Telek, mint egy félórányira a helység mostani fekvésétől. Itt volt hajdan Dorogma helysége, melyet templomával együtt a Tisza árjai sodrottak el. A Tiszából itt a halászok nagy épületkő és sok tégladarabokat fogtak ki". Vajon hová települhetett az elmosott falu? A kérdésfeltevés azért jogos, mert a Tiszabábolnával határos Száraz-Dorogma helynévből arra lehet következtetni, hogy ott is lakhattak egykor a dorogmaiak. A hagyomány szerint előbb halászok lakták a mostani falu helyit és Bábolna felől jöttek az újabb lakók. Lehetséges tehát, hogy volt egy „Vizes-Dorogma" is, és a száraz-dorogmaiak a török idő alatt menekültek a védettebb helyre, ,,ahová árvíz idején semmerről sem lehetett szárazon bemenni".

44 Ebben a víztől bezárt szűkös térségben alakult ki tehát a mai falu belső magja, a tulajdonképpeni lakóövezet sajátos, bokrosán elhelyezkedő házaival. A lakóházakhoz azonban Dorogmán is tartoztak kertek. Amikor 1785-ben ,,az Felséges Rendelések szerint a megholtakkal tellyes Temető Kertünkben tovább leendő temetésektől el tiltattunk, következésképpen Ujj Temetőnek való hely mutatására kényszeríttettünk; Melyre nézve Kun György mint akkori Bíró, több hites Társával edgyütt, Méltóságos és Tttes Földes Uraink között egyéb közönségesen ki maradott helynél mást nem találtak, hanem az Bábolna felé ki menő Űt és a Kondora vize között már most Kender földnek, az előtt Tökös és Káposztás Kertnek nevezett helyen, a holott is a Temetőnek való hely fellyebb említett Urak által is helyben hagyatott".

54 A kert azonban kenderrel volt bevetve, így abban az évben temetőnek még nem vehették igénybe. De a következő év tavaszán, amikor „azon temető hely árkoltatására kimentünk, amidőn némelyek látván kender földeik el foglalását, ellenben némelyekének megmaradását, fel kiáltottak, mondván, ha egyiké meg marad, másiké el foglaltatik, nem igazság, hanem mind foglaltasson el s fordíttassék Közhaszonra". A kenderföld körüli vita azonban tovább folytatódott, melyet mint „Species Facti"-t írásba is foglaltak. Ebből több olyan részletkérdésre is fény derült, amelyekről célszerű itt számot adni. így mindenekelőtt az a birtoklástörténeti szempontból fontos tanulság, hogy a kertek és kenderföldek „az Intravillanumhoz, nem pedig az Extravillanumhoz tartozandók" voltak. Talán éppen ezzel magyarázható, hogy a korabeli írásokban a jobbágyi járandóságok között a ház természetes velejárójának tekintik a kerteket, ezért külön alig vagy egyáltalán nem említik azokat. A tökös- és káposztáskerteket „alkalmasint 26 Esztendeje", tehát 1759-ben kezdték kenderföldnek használni. Egyébként a kenderföld mellett „veteményes Kertek", azoktól elkülönülten pedig „Szérűs Kertek" foglaltak helyet. A később betelepült „Lakosok némelly részének az Kis Gyepen a Mindszent felől való parton volt Kertve". De amikor 1760-ban megtörtént a „Szőlős kertek ki osztása, melyhez minden Ember ragaszkodott, a Kis Gyepen a Kis Kertekkel fen hagytak", mások a tökös- és káposztáskertjeiket adták fel a szőlőskertért, míg megint mások az elhagyott Kis Gyepen „Szérűs Kert helyet fogtak ottan", a gazda nélkül maradt tökös- és káposztáskerteket pedig „úgy kinek kellett, Kender 42 Sánta Ferenc 73 éves közlése, továbbá a Tdorogmai Ref. Egyház irattára Kurátori Számadások 1850. 43 FÉNYES Elek 1851. 44 Uott. 45 Az Ujj Temető Helyrül való Memorialis 1785. év. A Tdorogmai Ref. Egyház irattára. A következő idézetek is ebből az iratból származnak.