Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Ferenczi Imre: Drávaszögi és szlavóniai népszokások
megegyezésen alapuló járandóságban (jegypénzt, hozomány), másrészt egymás megvendégelésében és megajándékozásában realizálódik. A patriarchális rendnek megfelelően a vőlegény háznépére hárul a nagyobb teher: ott van a nagyobb lakoma (mulatság). A vőlegény oldaláról követve az események fonalát, megállapítható, hogy a Drávaszögben és Szlavóniában régi és általános szokás szerint a násznagyok a „legbecsesebbek az egész násznép előtt". 108 A vőlegény üzenetvivője (követe) és a lakodalom szertartásmestere ma már a vőfély. A századfordulón még az az általános hogy a koma, néha kettő (első koma és koma) vállalta ezt a tisztséget. HOBLIK (1834) a szlavóniai lakodalmi előkészületről szólva közli, idézzük: ,,A vőlegényi nászszülék legelsőbben is komát választanak (hasonló ez a magyarországi vőfényhez), kinek tiszte csupa szolgálatból, udvarlásból, lótás-futasból áll." m! ' Ki lesz a koma? Kórógy szokásainak leírásában GARAY (1911) ezt a választ adja: ,,A legény a legénypajtásait hívja meg a lakodalomra »komikanak«. Ez egyelőre tulajdonképpen a vőfény. Mikor aztán gyermek születik, akkor azt íratják be keresztapjának, aki a komika (koma)". Idővel ő lesz a keresztgyermek násznagya. 110 Harasztiban a századeleji lakodalmi rendnek megfelelően kikéréskor a koma vezette ki a menyasszonyt a szülői házból, irányította a menyasszonytáncot, s részt vett az ifjú pár lefektetési szertartásában. Dolga végeztével a hálóhely (kamra, ól) gerendája alá szúrta a botot. Ezzel jelezte, hogy tisztét leteszi. 111 Adatközlőnk (1973) gyermekkorából idézett emlékkel gyarapította és erősítette meg a harasztiak felfogását a koma feladatáról, a vőlegényes nép fogadásáról és feldíszítéséről a menyasszony kikérésekor. Saját esküvőjéről, a kikérés utáni megérkezésről figyelemre méltó és maradandó az az élménye, hogy őket, az új párt az ajtó mögé ültették le a vőlegényes házban. „A koma (násznagy) ült a főhelyre." A félreeső helyre ültetés beleillik a régi szlavóniai hagyományba, a koma és násznagy közös nevezőre hozatala azonban tévesnek tűnhet. Mivel kitűnő emlékezetű asszony fontos élményéről van szó, ezt a közlést úgy értelmezhetjük, hogy valóban a násznagyra gondolt, akinek a délszláv megfelelője a kum, magyarul a koma. Tehát nem az, aki a szertartásokat irányította, hanem a násznagy. Drávaszögben, a hagyományőrző Kopácson 112 az első-koma (vőlegény-koma) gyűjtötte össze a menyasszonynak ajándékozott csókpénzt, ugyanez volt a szokás Laskón. u ' 1 A tojásgyűjtő farsangolóknak nyújtott adományra emlékeztet a szlavóniai vőfénynek és társának a hívogatásért kijáró bére. A hívogatót kisfiú kíséri el útján és a „tikmonyos kosár"-ba gyűjti a „tikmonyt" (tyúktojást). A dolog végeztével minden hivatalos háznál két „tikmonyt" kapnak. 110 A meny asszonykikérés körüli huzavona elterjedt magyar lakodalmi szokás. A menyasszony kiadását sokszor ajándékokkal igyekeztek előmozdítani. Baranyában, mikor a vőlegény képviselői, a násznagy és három társa negyedjére indult útnak, ajándékokat vitt magával. A vőlegény nevében többek között egy fölpántli108 HOBLIK MÁRTON, 1834. 219. Szlavóniára vonatkozó megállapítását újabb évszázad lakodalmi szokásrendje igazolta. 109 HOBLIK MÁRTON, 1834. 219. 110 GARAY ÁKOS, 1911. 223. in GARAY ÁKOS, 1911. 235-236. 112 Legutóbb BARANYAI JÜLIA (1977) jellemezte könyve „Kopács, a halászfalu" c. fejezetében (316-324.) és sorolta fel a helységre vonatkozó néprajzi és folklórkutatások eredményét. 113 (Verágos) Kristóf István 60 é. halász. 114 Pete Sándorné Dankos Julianna 78 é. Pete Sándor 79. é. 115 PENAVIN OLGA, 1973. 72., 1981. 137.
