Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Ferenczi Imre: Drávaszögi és szlavóniai népszokások

Megetették, megitatták üköt. Majd fogta az orvos a talicskát, s indult vele kifelé. Kimenetkor fölborultak. A beteg felugrott és nagyhamar elszaladtak." „Emlékszem még arra, hogy a halottat elsiratták. A csoport tagjai: a halott, a halottvivők, a pap, aki elprédikálta és a hozzátartozók, akik a halottat körülállták és siratták. Nagy jajveszékelést csaptak. A pap egy rossz könyvbül elbúcsúztatta a halottat. Versbe foglalta minden bűnét, s végül rászólt a halottvivőkre, hogy odakin lökjék bele a gödörbe. A könnye is kicsordult a népnek, úgy nevették." Ilyen játékokkal szórakoztatták a lakodalmas népet. Jutott elég idő az evésivásra, táncra, bolondozásra. Szívesen elmentek a maszkák a disznótorba is. Leginkább a szomszédból jöttek vállalkozók: fiúk, lányok, fiatalasszonyok öltöztek fel. Ki embernek, ki állatnak. Szépnek vagy csúnyának. Ilyennek-olyannak. Megjelent egy szép pár (menyasszony és vőlegény). Ezeknek volt több kísérője. Hoztak magukkal valami beköszöntő levelet. Mulatságos versbe szedték az újságokat (híreket). A köszöntő felolvasója bemutatta a szép párt. Elmondta, hogy már nem tudnak várni, s itt megtartják az eljegyzést. Származásukra nézve előkelők, vagyis „szegény ágrólszakadtak". Neveltetésük kifogástalan, bár most „a szülők elöl megszöktek". Ilyen és hasonló újságokkal szórakoztatta a torozókat. Az egész arra ment ki, hogy jót nevessenek. Mikor a köszöntőnek és a szép pár bemutatásának vége lett, utána danoltak, táncoltak. Megtiszteltetés-félének számított a maszkák megjelenése. Tudták, sejtették, hogy a szomszédból jöttek vagy jó ismerősök. Megkínálták őket vacsorával, itallal. „Jó tréfának számított, hogy sütték (sütötték) a fánkot a disznótorba, és jöttek a maszkák. Az egyik (legény) felőtözött gólyának. Fából hosszú csőre vót. Lepedővel betakarták. Többen mentek együtt. Az öregnek kenderkócbul bajusza és szakálla vót. A harmadik festett papírból csinált álorcát: furcsának nézett ki, kicsit ijesztőnek. Egyik cimborájuk rongyos ruhába, kosárral a karján jelent meg. Aszszonyfélének nézett ki, de szőrös is vót, kormos is vót az arca. Messzirül jött vándoroknak adták ki magukat. Ahogy sült a fánk, a gólya csak kikapi (kikapja) a forró zsírbul. Rakta bele a kosárba. Kikapi a kolbászt, azt is rakta a kosárba. Az öreget és a többieket megkínálták egy-egy ital borral. Beszélgettek a háziakkal, majd megköszönték azt, hogy megmelegedhettek. Még kaptak is egy kis kóstolót, azután elköszöntek. Visszamentek indulási helyükre, ott lakomáztak. Utánuk másik maszka jött. Szokás vót ez, várták is üköt. Azér arra gondot viseltek, hogy arcikat (arcukat) elmaszkírozzák." „Régebben a suhanc-féle gyerekik is elmentek a disznótorba. Kifordított bundát vett magára az egyik, a szőrivel kifelé. Csomót kőttek (kötöttek) rá. Álarc vót rajta, fejébe nagy kucsma. Olyan vót, mint a medve. A másik fiú vezette. Ennek kormos vót az arca, rongyos a ruhája. Az is vót ezeknek a neve, cigányok. Csöngettek, úgy mentek be a házba. De a többiek már előre szaladtak és kiabálták: „Gyünnek a maszkák!" 6. Várdaróc (Vardarac): Lakodalom második napján bolondoztak a maszkások. Felöltöztek, hogy ne ismerjék fel őket. Leginkább a lakodalmazók. Sokszor csak találgatták, hogy kicsodák. Éppen az vót a vicc, hogy minél különösebbek legyenek és ne tudják meg, hogy kicsodák. Jártak a maszkák este a disznótorba. Az egyik csoport szép nemzeti viseletbe öl-