Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Ferenczi Imre: Drávaszögi és szlavóniai népszokások
) 5- Laskó (Lug)-! 1 Lakodalmi szokás, hogy (a vőlegényes háznál) a vacsora után, úgy éjfél tájban a menyasszony megcsókolja a vendégeket. Akit megcsókol, attól pénzt kap. Ez a csókpénz. így volt szokásban kb. 1920-ig. Az első koma vitte a menyasszony után a tányért, abba gyűjtötte a menyasszonyt megillető csókpénzt. Ma már változott a szokás. „A két násznagy áll oda és aki beledobja a tányérba a pénzt, kiáltik: övé a menyasszony!" A pénz is más, és a menyasszony táncpénzt kap a táncosától. Régen kisebb pénzeket dobtak a tányérba csókpénznek. Mikor már nem hullott a garas, fogta a vőlegény, s kiszaladt a menyasszonnyal. A menyasszony átöltözött, s mint újasszony jelent meg a mulatságban. A lakodalom másnapján felöltözött a lakodalmas nép maszkának. A vállalkozó kedvűek. Mindenfélét kitaláltak. Pl. egy kisebb embert belegyömöszöltek a gyerekkocsiba. Csuszlit tettek a szájába és végigtolták a falun. Mutogatták a „csecsemőt", aki torkaszakadtából acsarkodott, kiabált és énekelt. Más alkalommal fátyolba burkolóztak, kisasszonynak, nőnek öltöztek a legények. A lányokkal láncba összefogózkodtak. Olyan széles láncot alkottak, amilyen széles az utca. Táncolva mentek egyik faluvégtől a másikig. „Mikor a Vidre Mari lakodalma vót, éjfél után Darócrul (Várdarócról) jöttek át muzsikások. Náddudával muzsikáltak. A náddudás vót a prímás. Ügy felőtöztek, hogy senki nem ismerte fel üköt. Nagy feltűnést keltettek, jó murit csaptak. Sokáig emlegették üköt." „Écaka jáctak. Vót idő a mulatságra. Eccer az öreg Bak suszter vót. Gyerek vótam, tíz-tizenkét éves. Az öreg mán régön meghótt. És ű vót a suszter. Beállított, mint mester, az inasaival. Rossz csizmát, kalapácsot, tűt, fonalat hoztak magukkal egy ládába. Előadta a mester, hogy üzentek neki: jöjjön, mert itt sok a rossz lábbeli." A lakodalmas-ház közepin hozzáfogtak a munkához. Az öreg Bak húzta a fonalat, és hol az egyik, hol a másik inast bökdöste a tűvel. Azok nagyot ugrottak. A mester pedig tanítgatta üköt: ne így fiam, úgy fiam! Végezzetek finom munkát, úri népek között vagytok. Addig-addig mókáztak, hogy a rossz csizmát szétszabdalták, össze-vissza öltögették, és ajánlgatták a vőlegénynek, a menyasszonynak, a násznagynak, hogy húzza fel. Közbe-közbe ittak egy-egy pohár bort, végül táncra is kerekedtek. Bemutatták a legszebb világi táncot, amit csak a messzi nagyvárosokban lehet megtanulni. Jókedvükben egymást verdesték a rossz csizmaszárral, majd további jómulatást kívántak, és elhagyták a lakodalmazókat. „Mikor a Kovács Julis lakodalma vót, hát bizony elég régön. Meghalt mán Julis néni. Akkor orvosnak öltözött fel az egyik ember. A cimborája, Séri Pista vót a beteg. Egy talicskát rossz pokróccal letakartak, arra feküdt a beteg. Úgy tolta be az orvos a lakodalmas ház közepére. Elmondta, hogy ennek a betegnek különös baja van. Megvizsgálta, férfiasságánál jól megtapogatta. Elsorolta betegségeit: bepisil, meg ilyeneket. Legvégül a nyögdécselő, jajgató betegről kijelentette: Meggyógyul ez, de nem lesz tökéletes, nem lesz normális. Kérte, hogy egy kis itallal enyhítsék a beteg fájdalmát, és Isten nevében az orvosnak is töltsenek. 4 Pete Sándor 79 é. és Pete Sándorné Dankos Julianna 78 é. elbeszélései alapján. Az első szcmélyű közlések Pete Sándortól származnak.
