Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Ferenczi Imre: Drávaszögi és szlavóniai népszokások

vezette. Bekopogtattak, vagy csak úgy, váratlanul jelentek meg a disznótorban. A medve táncolt, ugrált, jókedvre derítette a jelenlevőket. A medvés (a medve vezetője) előadta, hogy „nagyon messzirül gyüttek és egy híres mutatványt láthatnak." Ezután a medve ugrált, táncolt, vagyis megmutatta, hogy mit tud. Utána rendszerint megkínálták őket a disznótoros finomságokból. De nem ez volt a fontos, hanem a jó mulatság. Máskor gólyának öltöztek, s úgy jelentek meg. Előfordult, hogy a cigányasszonyt utánozták. Emlékeznek arra az ötletre, hogy valaki tűzoltó-díszben és felszereléssel állított be, mondván, értesítették, hogy itt tűz van. Olykor népesebb volt az alakoskodók csoportja. Vándoroknak vagy búcsúsoknak adták ki magukat. Egyikük barátnak öltözött, „körösztöt tett a nyakába". Megkínálták őket borral. A csoport azután táncolt, énekelt, a barát pedig a jó magaviseletre intette őket: imádkozott érettük. Hoztak magukkal egy cédulát (papírlapot). A ráírt viccekkel traktálták, szórakoztatták a vacsorázó vendégeket. Végezetül letették a maszkát és megvendégelték őket. Dicsérték sikerült játékukat, különösen azokat, akik legjobban kitűntek szerepükben. Mostanában is felöltöznek disznótorkor. Ebben az esztendőben (1973) a maszkások csoportja három személyből állt. Az egyik szereplő viselősasszonynak öltözött, a másik a férj (ura) volt, aki őt kísérte. A csoport harmadik tagja, a kéregetős-aszszony, kosárral a karján jelent meg. A férj előadta, hogy felesége várandós, s bizony igen szegények. Nagyon elkelne a segítség. Hogy a háziak szívét meglágyítsa, állandóan cirógatta a terhes felesége kidomborodó hasát. Amilyen nagy a terhe, talán ikrekre számíthatnak! Ilyen és hasonló beszéddel végképp meggyőzte a házigazdát, s az ajándék nem is maradt cl. A disznótoros finomságokból kapott falatokat a kéregetős-asszony rakta kosarába. A csoportos maszkák sorában régebben is kedvelt volt ez az utóbbi, koledáló jelenet. 2. Sepse (Kotlina): Aprószentek napján a siheder (iskolás) fiúk jártak suprikálnl. Vesszővel mentek. Nyolc sor vesszőt összefontak, ez volt a korbácsuk. A ház asszonynépét és a leányokat megvesszőzték (suprikálták), s közben ezt a versikét mondották: Friss légy, jó légy, Keléses ne légy] Apádnak, anyádnak szót fogaggy, Ha küldenek valahova, szalaggy! A kisebbeknek e mondókához hozzátették: „Nagyot nőjj!" Ketten-hárman mentek együtt és a suprikálásért pénzt, szaloncukrot, kalácsot kaptak ajándékul. Ez a szokás a két világháború között még dívott. Maszkások a disznótorban. Még most is (1970 körül) elmentek a legények, lányok vagy erre vállalkozó asszonyok. Felöltöznek menyasszonynak és vőlegénynek : párnak. Megjelennek a disznótoros házban vacsorakor. A velük tartó kísérő bemutatja őket. A karján levő kosárból papirost vesz elő, s felolvassa, hogy honnan jönnek. Messziről, „Kánaán főggyérül gyünnek és kérnek egy kis élelmet." A párt alakítók szerelmükről ékes bizonyságot tesznek, ölelkeznek, csókolóznak. Régebben (1900-1930 között) harmonikások (muzsikusok) is mentek velük, s az újpár eljárt egy-két táncot. A zeneszóra a bentiek is hozzákezdtek nótázni. A masz-