Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Ferenczi Imre: Drávaszögi és szlavóniai népszokások
kasok hangjukat elváltoztatták. „Félig szerbes melódijára" elénekelték az ilyenkor szokásos alkalmi nótát, amelynek a szövege a következő : Eltörött a disznó lába, a nagy fekete, Nem tudom, hogy én is mikor eszek belőle. Szeretem a sonkát, kolbászt, De még jobban a szalonnát, Csak nem tudom, hogy mikor eszek belőle. A disznótor kedvelt jelenete volt a medvetáncoltatás. Legények vállalkoztak bemutatására. Egyikük szőrös subát vett magára kifordítva, fejére tarisznyát húzott. Szemének, szájának nyílást vágtak rajta. Ö lett a medve. Derekára láncot kötöttek, s úgy vezette a medvés, a medve vezetője. A medve brummogott és táncolt. Otromba mozgásával általános derültséget keltett. Különféle rögtönzött figurákra is emlékeznek. Ilyen volt az a furcsa maszka, aki teknősvékának alakította magát. Teknőt kötött a hátára, fejét bebugyolálta, kezére egyujjas kesztyűt húzott. A maszkásokat, akik végezetül fölfedhették magukat, megkínálták borral, esetleg vacsorával. 3. Csúza (Suza): Luca-nap nem varrtak. Azt tartották, hogy a tilalom megszegője „bevarrja a tyúk seggit." (Ugyanez a hiedelem élt Sepsén is.) Ezen a napon a gazdasszony letett a baromfiudvaron egy abrincsot. Hétféle eledelt tett bele az aprójószágnak. Rendesen ezeket: búza, árpa, zab, kukorica, köles, krumpli és répa. Megetette a tyúkokkai, hogy sokat tojjanak. Közben megpiszkálta, megszurkálta őket, hogy majd idejében beverjenek el, vagyis kotyo/janak, kotlósok legyenek. A luca-széke. Nagyon beszélték nálunk. Vót egy öregember. Luca-nap elkezdte faragni a lucaszéket. Karácsony estére kellett elkészülni vele. Minden nap egy csapást kellett rajta csinálni. Elvitte az éjféli misére és ráült. Azt tartották, hogy meglátja az ördögöt. Látta is a fekete szarvával. Nagyon megijedt, és egy-futás hazáig. „Soha többet nem próbálom meg" - mondta. 3 4. Karancs (Karanac) : Luca-nap ne varrjanak az asszonyok, mert bevarrják a tyúk seggit. Ezt tartották a régi hagyomány szerint. Luca-nap estéjén (dec. 12.) az üres sütőkemence fenekét háromszor megvonták (megpiszkálták) a szénvonóval, és közben ezt kellett mondani: „Húzok csibét, húzok tojást." Azt hitték, hogy így sokat tojnak a tyúkok és sok csibe kél. Disznótorok idején még a két világháború közötti időben is elmentek maszkába. Fordított maszkába öltöztek a legények, vagyis nőt {menyasszonyt, nyoszolyőkat) alakítottak. Kifestették, kipirosították az arcukat. A menyasszony arcát fátyol takarta, a kísérők (násznép) ruhája szintén alkalomhoz illő. Rendszerint fátyolhoz 3 Nikolics Péter 67 é.
