Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Péter László: A tanya Tömörkény műveiben
eleven az intézmény. 14 Tömörkény 1899-ben elégedetlenségét fejezte ki vele: szerinte nem vált be. Főként azért bírálta, mert újabban a város fizetést ad a tanyai kapitányoknak, s ez megteremtette függőségüket. „Kétségtelen ugyan - írta -, hogy egy-két helyen, de csak egy-két helyen jó kézben s olyan emberek kezében van, akik bizonyos mértékű intelligenciájuknál fogva már azelőtt is bírták kisebb kaliberű tanyai szomszédságaik bizalmát, de általánosságban mégiscsak úgy van a dolog, hogy embereket, kiknek tudásuk semmivel sem nagyobb, mint a többieké, esetenkint még akkora sincs, ráültettek gólyakirályként egy-egy jó darab föld népének a nyakára, csak azért, mert vagyonos volt. S a vagyonosok közül is azt választották ki, aki »hű ember«, vagyis aki az élet alkotmányos aktusainál sutba dobja ama fizetéspénzért a meggyőződését, s nemcsak maga szavaz oda, ahová parancsolják, hanem állásából kifolyólag másokat is odaszavazni kényszerít" (8:157). A régi, tiszteletbeli megbízáson alapuló kapitányi rendszer ellen nincs kifogása. A tanyai nép tartott mindenféle levéltől. „Sok levél sok bajt jelent" (4:487). „A levél mindig veszedelem. Akinek nincsen baja, nem küld levelet" (4:357). Különösen féltek a hatósági levéltől, a pöcséttől. „A pöcsét voltaképpen a kihágási bíró idézvénye, s pöcsétnek nem azért hívatik, mert rajta van a város címere, amit különben nemigen szeretnek látni az odakintiek, mert ahol címert talál [nak], ott vagy kapitány van, vagy vámház" (1:207). „A kintvaló tudásába átöröklődtek még ma is a régi magyar királyok törvényei: a pecséttel való törvénybe idézés: a citatio cum sigillo" (2:378). Egyetlen dolgot adott a város a tanya népének: iskolát. Tömörkény írásaiból a tanyai iskolák szaporodását és belső ellentmondásait is szemmel kísérhetjük. 1896ban 30-nál több (1:391), 1910-ben 50 (4:394) még ugyanebben az évben 61 (4: 464), 1914-ben 80-on fölül (6:98), 1915-ben ugyanennyi (6:353) iskola működött a szegedi tanyavilágban. „Volt biz azokban olyan mester is, aki a tanítóságot sohasem tanulta, kiszolgált őrmester, miegyéb, de a semminél az is csak több volt mégis .. . Az öreg Sáry Mátyástól hallottam, aki már negyven év óta tanító a tanyán, hogy fiatal tanító korában oly szegényesen éltek, hogy csak akkor jutott húsételhez, ha kigyalogolt a baromjárási pusztákra a gulyásokhoz. Vagy pedig, ha valamely iskolás gyerek kendőbe kötve szalonnát vitt neki, mondván: - Ezt mög kendnek kűtte az apám. - így fölkarolták a tanítót némely gazdák és gulyások . . ." (8 : 263). Sáry Mátyás (1844-1907) egyébként a zabosfai (később lengyelkápolnai, ma zákányszéki) iskola tanítója volt; ez esett Sebőkhögyhöz legközelebb, ezért ismerte őt legjobban Tömörkény. Az Iskolavizsga szemtanúja is ebben a tanyai iskolában volt az író. „Mikor még csak május közepe van, a tanyai iskolákban már végét járja az esztendő. A mezőség apró magyarjai kezdenek beszámolni arról, hogy októbertől mostanáig mit tanultak. A tanító is most mutatja meg, hogy mit dolgozott, mire ment a gyerekekkel. A dolga nem kicsinyelni való. A tanulás ideje kisebb, mint más iskoláké. Csak késő ősszel, szüret után kezd bele, s májusban a dolgának már végére kell járnia, mert májustól őszig nincsen gyereke, aki iskolába járjon. A tanyai kis tanuló nem vakációra kapja a szünetet, hanem dologra, segít az apjának-anyjának a földmunkában, kocsit hajt, kapál, teheneket őriz. Csak addig gyermek, amíg télen iskolába jár, nyáron át munkatárs az élet küzdelmeiben. Szegényebb sorsú ember gyereke béresnek is eláll, vagy az aratók után szegődik marokverőnek. Az iskolára nem juthat több idő, mint amennyi ősztől tavaszig van, és fogyatékos az is. Téli időben már haza kell ereszteni három órakor a gyerekeket az iskolából, hogy aki messze lakik, a teljes alkonyi sötét előtt hazaérjen. Nagy havak 14 BALOGH István: i. h.
