Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Fazekas István: Egy XIX. századi türelemüveg a Kiskun Múzeum gyűjteményében

hogy édesanyjának megtetszett, megígérte, neki is csinál, csak vigyenek be legközelebb egy széles szájú üveget. Ezt a lapos, szögletes, téglalap formájú, 17 cm magas, 13 cm széles, 9 cm mélységű, körülbelül másfél literes űrtartalmú hutaüveget tejesüvegként emlegették otthon Eszik Vera nagyszülei. Feltehető, hogy családonként eltérő szokással esetleg boroskancsó hiányában a bor felkínálásához is alkalmasnak bizonyult. Dugója is gyári készítésű üveganyag - üreges kiképzésű, felső része sima felületű -, kiemelhető. A bűnöző fiatalember nevére talán csak az édesanya emlékezhetett, Eszik Vera azt sem tudja, mikor szabadulhatott ki a börtönből: ,,Megbicskázta a másikat, oszt az meg meghalt. Azér vót életfogytiglanig bekaszlizva. Régen, aki életfogytiglanra vót elítélve, azt nemigen engették ki." Származásáról, foglalkozásáról rövid, de lényeges adatot rögzíthettünk, hangsúlyozva a kérdéssel, hogy csak ügyes kezű ember lehetett, ha ilyen szépen tudott faragni, festeni: „Persze. Paraszt vót" - vágja ki némi büszkeséggel a magyarázatot Eszik Vera, azt is erősítve, hogy tudományát nem a börtönben tanulta. Megkérdeztük, hogy amikor otthon gyermekkorukban ránéztek - nyilvánvaló kíváncsisággal - a vallásos tárgyú szobrokra, próbálták-e egy-egy jelenet, szoborcsoport jelentését megfejteni. Tudták-e már akkor is, mit jelent egy-egy jelenet? ,,- Hát, hogyne tudtuk vóna! Itt van a Jézus születése. Itt van a gyermek Jézuska a szüleivel. Itt van a halála." Az x lábú, ügyes kézi „csapolással", faszögekkel rögzített, asztalra vagy az asztal lábaihoz helyezett szoborcsoport jelentése vallásos környezetben természetesen egyértelmű. „Ott meg a halála, a keresztre feszítése." A hátsó üveglaphoz közeli nyitott kis koporsóra mutat: „Az meg, mikor feltámadott, de nem a feltámadás, mer az nincs ott. Ott van a sírban, ahogy fekszik. Nagyon kiemelt, hangsúlyos részlet tehát a befejezett keresztre feszítés, a feszület és környezete, mint a legtöbb vallásos tárgyú türelemüvegünk ábrázolásaiban. „Ott meg a sírba, ahogy fekszik . . . az üveg másik felin. Ott van a két angyal is gyertyákkal a sír mellett." Az egyenruhás őrökről az jut eszébe, hogy biztosan ők feszítették keresztre Krisztust, de előbb kínozták a kezükben levő eszközökkel (bárddal, korbáccsal, majd kalapáccsal szögezték a kereszthez). A kakas jelentéséről ennyit tud: „Hát, az biztos azt jelenti, mikor Szent Péter megtagatta Jézust. Mert azt monta Jézus, mikorra a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem. Az csak azt jelentheti, az a kakas." A kivételes kézügyességgel, művészi érzékkel megkomponált, az x lábú asztal lapjával jól elkülönített szoborcsoport tehát Krisztus születését, megkínzását, megfeszítését, feltámadását mondja el a volt tulajdonos emlékei szerint. A feltehetően fenyőfából faragott szobrok festésével - tcmperafcstéssel - úgy tűnik, sikerült elrejtenie a barkácsolásban jártas faragónak az asztallap réteges szerkezeti adottságát, a ragasztás felületi nyomait. Az asztal lapja zöld színével kapcsolódik a feszület közelében elhelyezett fenyőfák sötétzöld színéhez, a kereszt téglapiros alapszíne viszont előnyösen találkozik az asztal szegélydíszével - dinnyemag nagyságú kis függő díszek színével is -, az asztallábak színfestésével is. A Corpus alapszíne fehér, ettől csak az arcvonások, a fej forma barna színfestése tér el, illetve a lepel, a korona zöld levéldíszének színezése. A lábat, a kézfejeket rögzítő szögek feje is barna, a kínzás nyomait hangsúlyozza néhány piros folt a