Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Fazekas István: Egy XIX. századi türelemüveg a Kiskun Múzeum gyűjteményében

Krisztus-testén. Mária öltözetét méltóságteljes palástszerű piros-kék köpeny hangsújozza, míg a kereszt jobb oldalánál álló siratóasszony - szeméhez szorított fehér gyolcsszerű kendővel - zöld színű ruhája fiatalabb életkort sejtet. . . , a múlt századi módosabb paraszti viseletet idézi. A fiatalnak tekinthető siratóasszony kezében fehér kendő, Mária fájdalmát elsősorban az imára kulcsolt kéz hangsúlyozza. A sötétkék és fekete ruhába „öltöztetett" őrök talán a múlt századi hóhérok viseletét jellemezhetik találóan. VÁJNA Károly szerint

6 ugyanis „a hóhérok régen egyenruhát viseltek, legalább a kivégzések alkalmával. Kornberger ruhája kék színű volt, ezüst zsinórral." Ugyancsak VÁJNA említi: „Tömörkény István úgy tudja, hogy olyan gyászmagyar ruha járta, amilyet a temetkezési vállalatok szolgái hordanak." A szobor készítője ezeket a saját korához kötődő információkat esetleg hasznosíthatta munkája közben. Az egyik őr lándzsát, kalapácsot, a másik seprőforma korbácsot tart a kezében (az egyik kezében tartott kínzóeszköz hiányzik, csak az átfúrás jelzi valamikori jelenlétét). A szomorú hangulatot a fehér ruhájú angyal - kezében lámpával - ellensúlyozza, élénkíti valamelyest. Az asztal alatt elhelyezett szoborcsoportok közül először a Jézus születését megörökítő jelenetre figyelhetünk. A jászol nem csupán a szürkére festett fából készült, a szénát és a csecstmő fekhelyét is jellemző aranysárga selyemfonalakkal, cérnaszálakkal is természetes környezetet varázsol, a szamár és az ökör testének aránytalan megnyújtását a rögzítés kézenfekvő lehetőségei alakíthatták elsősorban. A gyermek Jézus mellett szüleit látjuk: Szent Józsefet ünnephez illő, de egyszerű, paraszti ruhában (fekete ruhában), Máriát fején koronával, kék-piros köpenyszerű viseletben, akár a feszület közelében. Az üveg hátlapjához közel a kereszt mögé rejtett létra, a fára illesztett kakas (szürkés, fekete pöttyös kakas) látható, az alsó térben két fehérruhás angyal négy szál égő gyertya veszi körül a halott Krisztus koporsóját. A csak közelről észrevehető bölcsőbe vagy koporsóba helyezett kis szobrok arányai is erősítik a szoborkompozíció értékeit. Nem csodálkozhatunk a szobor „körüljárása", élénk, tiszta színhatása láttán, ha Eszik Vera édesanyja féltve őrizte ezt az ajándéktárgyat, azon sem, hogy a io-es évek elején az egyházi szertartás, a felszentelés szakrális tárgyakat megillető mozdulatát megérdemelte. Igazi ereklyeként őrizte az egész család, de főleg az édesanya szigora, mert a gyerekek nem is közelíthettek hozzá: „Összetörhettük vóna, mer vótunk nyócan gyerekek, de nem szabad vót hozzányúni." Arra a kérdésre, hogy hol tartották az üveget, gyors, rövid választ kaptunk: ,.A sublóton vót." Milyen tárgyak állhattak az üveg közelében? Erre a kérdésre bizonytalanabb hangsúllyal indul a válasz: „Bögrék meg tányérok." Arra, hogy más, vallásos tárgyú szobor vagy kép lett volna az üveg közelében (porcelánszobor, gipszszobor vagy üvegfestmény), nem emlékezik az adatközlő. A fölszentelés után sem volt olyan kivételes szakrális funkciója, mint a kiskunsági tisztaszobákban, a szent sarokban őrzött Mária-szobroknak, Madonna-szobroknak, Pieta-ábrázolásoknak. Imádkozni soha nem látta Eszik Vera a szobor közelében édesanyját. A maradandóságnak szánt tiszta emberi üzenet, Krisztus életének, halálának, feltámadásának képi ábrázolása a XX. században már elvált alkotója személyes sor6 VÁJNA Károly: Régi hazai büntetések. Bp., 1906. 2. köt. 223.