Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

V. Szathmári Ibolya: Egy esküvői csoportkép tablójához

- Az idegen faluból menyasszonyt hozó szekér kerekéhez pernyével teli, rossz fazekat is vághattak vagy a menyasszony elé pernyét is önthettek.

10 A házastársak megválasztásában az említett falurész- vagy községhatárokon túl megkötöttségként szerepelhetett a vallás is. De míg a területi elkülönülés, azaz a localis endogámia elzárta az utat más falu- vagy falurészbeli fiatal előtt, addig a vallási endogámia éppen ellenkezőleg, utat nyitott annak. A Berettyóújfalu egy részét képező, görög katolikus vallású Oláh városba ugyanis még az 1940-50-es években is a szomszédos, románlakta falvakból (Mezőpeterd, Bedő, Pocsaj, Körösszegapáti) hozták a feleségnek valót. Míg tehát egyik oldalról a területi megkötöttség mutatkozott a párválasztásban, addig a másik oldalról (a vallás terén) exogám jegyek hatottak. Az összeismerkedett fiatalok egymáshoz tartozásának beszédes, jelképes jegyei voltak. Amennyiben a lány elfogadta az ajándékba készült vagy vásárolt orsót, guzsalyt, mángorlót vagy sulykot, azt jelentette, hogy elfogadja a legény közeledését is, jónéven veszi udvarlását. Ezek után a legény haza is kísérhette a munkából és szórakozásból. TÁRKÁNY SZŰCS Ernő a lánykéréssel kapcsolatban megállapítja,

11 hogy a jelbeszéd a házassági szokásjog ezen mozzanatában igen szépen kifejlődött. Országszerte különböző jelek útján történő válaszadási formák alakultak ki. Berettyóújfaluban a lánykérő hajdani, jelképes válaszadása, a szűr kitétele mindamellett, hogy a legénynek szólt, tájékoztatta az egész faluközösséget a lányos ház döntéséről. ÍO P. SZALAY Emőke 1971. 576. 11 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 1981. 325.