Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Barna Gábor: Népi csillagnevek és hagyományai a Hortobágy vidékén

sát, ill. pontatlanná válását. Ennek ellenére tanulságos megismerni egy öreg csikós és egy öreg juhász megfigyeléseit. A tiszafüredi Czinege István csikós szerint a Göncöl szeptemberben este 9 órakor jön fel. „Utána a Kaszás tíz, negyed tizenegykor. Sánta Kati ment a Kaszás után, vitte neki az ételt. Tíz, háromnegyed tízkor jött fel a Fiastyúk. Az éjfél után egy órára lement. Akkor megszólalt a pacsirta először, másodjára pedig három órakor." A karcagi idős juhász, Csontos György szerint „az Esthajnali csillag úgy nyolc, kilenc óra tájban" jön fel. „Akkor kezdődik a Göncölszekér is már. Akkor már fent van egészen, majd fordul, oszt reggel legyön a rúdja egészen a földig, már úgy három, négy óra tájban. A Göncöl után a Fiastyúk, majd ezután jön fel a Kaszás. Az is hat emberből áll (mint a Göncöl). Merthogy érdekes, mintha kaszálnának. Sánta Kati pedig viszi ki az ételt. Az megyén utánuk, oszt azért úgy hírlett. No, amikor a Göncölszekér jött, a Fiastyúk már odafent kaparász akkorra . . . már éjfélkor fent van a Fiastyúk." Körülbelül egy óra, fél kettő tájban jön fel a Hajnali csillag. „Mikor az már feljött, megszólalt a kispacsirta. Két órakor már a csillag is lefelé hajt." A két pásztor elbeszélése között sok az azonos megfigyelés, tapasztalat. Az eltérések pedig minden bizonnyal a pontatlan emlékezet rovására írhatók. A tiszántúli, a nagykunsági és a Hortobágy környéki nép és a pásztorok csillagos égről szóló hagyományaiban a névmagyarázó mondák és a hiedelemmondák - amint láttuk - ma már csak töredékesen élnek. Sokkal fontosabb szerep jutott a csillagos ég, a csillagjárás ismeretének a jövőre vonatkozó jóslásokban, ill. a tájékozódásban és a pontos idő meghatározásában. Az ismeretek körét, mélységét és pontosságát tehát elsősorban a mindennapok gyakorlata, szüksége biztosította. S a csillagokra vonatkozó képzeteket az elmúlt évtizedekben a természettudományos ismeretek terjedése, a rádió és az óra megjelenésének hatására már nem a szükség, hanem a hagyomány tartotta életben, s c hagyományban is mindjobban háttérbe szorultak a hiedelmek elemei.

2

'

1 A század eleji publikációkból pedig kiderül az, hogy a magyar nép csillagismerete egykor gazdagabb lehetett, a magyarság valaha több csillagot ismert név szerint.

20 24 A magyar népi csillagnevek, s a hozzájuk kapcsolódó néphagyományok iránt eddig különösen nyelvészeink érdeklődtek. Közülük is ki kell emelni a többször idézett BEKE Ödön nevét. Néprajzosaink közül alapvető tanulmányt írt MÁNDOKI László, aki összegzi és elemzi a magyar nép hagyományos ismeretét, elképzeléseit a Kaszás (Orion) csillagképről európai összehasonlító kitekintéssel. MÁNDOKI László: Az Orion csillagkép a magyarságnál. Néprajzi Értesítő XL. (1958) 161-170. 1. A teljes magyar szakirodalom feldolgozása megtalálható ERDÖDI József: Uráli csillagnevek és mitológiai magyarázatuk. Budapest, 1970. című munkájában. A magyar nép természetismeretére, ill. a Hortobágy-vidék népének természetismeretére vonatkozóan lásd : VAJKAI Aurél: Népünk természetismerete. Budapest, 1948. Klny. a Magyar Néptudomány kézikönyvéből; ill. BARNA Gábor i. m. 238. 1. 25 Vö.: ERDÖDI József i. m. 12. 1.