Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Hankóczi Gyula: Dudák és dudások Mezőkövesd környékén

HANKÓCZ1 GYULA DUDÁK ÉS DUDÁSOK MEZŐKÖVESD KÖRNYÉKÉN A bőrdudáról - errről a különösnek tűnő fúvós hangszerről - többen, és sokat írtak már; az utóbbi időben pedig összefoglaló jellegű tanulmányok is készültek róla.

1 Kétségtelen tény, hogy az e hangszerről eddig meghatározott tételek máig helytállóak, e megállapítások némely eleme azonban az újabban felbukkanó adatok fényében módosítható. Ehhez szánjuk adaléknak alábbi írásunkat. i. Mezőkövesden és környékén két dudafajtát különböztethetünk meg. Az egyikben szájjal, a másikban kovácsfújtatóhoz hasonló szerkezettel fújják a levegőt a tömlőbe. Ez utóbbi esetében a játékos ajkát és légzőszerveit a dudajáték nem veszi igénybe, hisz a levegő a karjára csatolt fújtató mozgatásával áramlik a légzsákba. A Matyó Múzeum mezőkövesdi bőrdudája

2 az első csoportba tartozik, Vékony János kövesdi dudás fényképén pedig világosan felismerhető a második. A múzeumi példányt tehát szájon át fújták, (i. kép.) Mind sípszára, mind bőgősípja elveszett, megmaradt farészei csupán a kecskefej formájúra faragott dudafej, a bőgősíp tőkéje a bőrbe kötözve, valamint a fúvóka. Ezek méretei a következők: tömlője a fejjel együtt 60 cm, fúvókája csövének és a bőgő tőkéjének látható farészei 9, illetve 11,5 cm. A fej sípszárral csatlakozó enyhén ovális nyílása 2,5-3 cm átmérőjű. Tömlője birkabőr, alaposan molyrágta, több lyukat kis, kerek fadugóval tömített el egykori tulajdonosa. (2. kép.) A fakorongocskákat a tömlő belsejében a lyukhoz illesztette, majd a bőrt kívülről ráhajtva zsinórral körül kötözte.

3 A második típust csupán visszaemlékezések és az említett fotó (3. kép) alapján rekonstruálhatjuk: fújtató nyomta a szelet a bőrtömlőbe, amiből aztán a bőgősípszár hosszú, egyenes facsövén, illetve a dallamsípszár nyílásain át távozott a levegő. Egyes adatközlők szerint a fújtatót 1918 táján kezdték alkalmazni a dudán, de ezt a véleményt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudjuk. A fújtatós duda a magyar nyelvterületen a Dráva mentén, valamint a Dél-Alföldön (Kiskunhalas-Kiskunfélegyháza-Szentes-Szeged környékén) volt elterjedt, észak-alföldi, pontosabban Mezőkövesd környéki használatáról eddig nem tudtunk. Mielőtt tovább mennénk, annyit szögezzünk le, hogy a dél-alföldi és a területünkön levő duda a fújtató használatában közös ugyan, más vonásaiban azonban, mindenekelőtt a bőgősíp szárának anyagában és felépítésében, de a dudafej formájában is különbözik egymástól.

4 E párhuzamokat összevetve a jövőben lehetővé válhat 1 SÁROSI B. 1967. 86-96.; MANGA J. 1969. 127-187. 2 Leltári száma: 53.300.1. A bejegyzés adatai pontatlanok. 3 MADARASSY L. 1934. 81-88. 4 Ugyanakkor különbözik persze a Dráva mente fújtatós dudájától is, de ezzel most nem foglalkozunk, csak alföldi területben gondolkodunk. Az elterjedést és az eltéréseket lásd: MANGA J. 1969. 164-166.