Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Pintér István: Településnéprajzi folyamatok vizsgálatának és modellálásának néhány kérdéséről
Településnéprajzi folyamatok jellege és szakaszai a dél-gömöri Szuhafőn Az elvi kérdések felvázolása után dolgozatunknak e második részében egy konkrét példán keresztül mutatjuk be a településnéprajzi folyamatok vizsgálatának és modellálásának gyakorlati lehetőségeit. Egy dél-gömöri kisközség, Szuhafő településrendszerében lezajlott, arra jellemző településnéprajzi folyamatot vizsgálunk. Szuhafő Borsod megye északi - a történeti Gömör megye déli szegélyén - a Szuha patak völgyében fekszik. A mintegy 350 lelket számláló kisközség földrajzi adottságai az ország más tájaihoz képest kedvezőtlenek. LAJOS Árpád, a vidék jó ismerője így ír a községről: „Szuhafő és határa jellemző példa az észak-borsodi tájak gazdasági-földrajzi adottságaira. Dombos, részben nyílt, részben erdős, cserjés vidék ... A községnek van jól tenyésző erdeje, nemcsak a fakitermelés, cserhántás, gyűjtögetés lehetőségeivel, hanem vadállománnyal is . . . Megterem a búza, rozs, árpa, zab, a kapások és takarmánynövények. A talaj részint agyag, nagyobb részt sárgaföld, amelyet a szuhaiak „nyirok"-nak neveznek, de van kövecses (kavacsos) talaj is. Földművelésre, állattenyésztésre alkalmas vidék, emberi településének története a messze századokba nyúlik." 12 Az Ajtony nemzetség által az Árpád-kor idején megszállt Szuha-völgyben 13 a 14. századig nagyarányú településfejlődés figyelhető meg/ 1 e folyamat azonban a 16. században megtorpan. A török idők alatt sorra pusztulnak el a völgy és környékének apró települései. Ez figyelhető meg Szuhafő esetében is, ahol a porták csökkenő száma a jobbágylakosság pusztulását is tükrözi. 15 1427 1431 1548 1566 intégra porta (egész telek) 18 M 10 5 inquilius (zsellér) — 2 — A 17. század végére a község megmaradt jobbágylakossága is elköltözik, illetve kihal. Az üres telkeket kuriális és armális nemesek szerzik meg, megváltozik Szuhafő jogállása, az úrbéres falu helyébe a kurialista község lép. 16 A lakosság túlnyomó többségét alkotó kuriális és armális nemesség élete alig különbözött más, úrbéres falvak jobbágyainak életétől. 17 A nemesség a maga földjét műveli családtagjaival. Kisegítőcselédség, napszámosok alkalmazása a gazdaságban ekkor még nem számottevő, nem jellemző. A 18. századi dicalajstromokban összeírt zsellérség mind szabad költözésű vendég, nemesi földet művel, egyházi dézsmát nem fizet. 18 12 LAJOS Árpád 1979. 11. 13 ILA Bálint 1976. 101.; vö. KARÁCSONYI János 1901. 14 Vö. ILA Bálint 1976. 99. 15 A táblázat adatait ld. ILA Bálint 1976. 252.; THALLÓCZY Lajos 1879. 191-192. 16 1690-ben a dézsmaszedők szerint: cum regio consensus nobilis; tehát dézsmát nem fizet (ILA Bálint 1969. 107.) Hiányzik a községről a két országos összeírás is. (Conscriptiones regnicolares annorum 1715 et 1720.) A megjegyzés rovatban közlik: „Szuhafő curiális község" (MSK. UF. XII. k.) 17 Vö. SZABÓ István 1976. 242.; TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 1981. 70. 18 ILA Bálint 1969. 108. A település történetének részletesebb ismertetését ld. PINTÉR István 1980. 20-26. (kézirat).
