Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Novák László: Temetés és sírjelölés Magyarországon különös tekintettel a fejfákra

9. kép. Sírkertek és mauzóleumok. Nagykőrös, Pest m. Novak László felv. 1980. a „főtől való fának", amelyet kifaragtattak, sőt le is festettek. Ez a komplex sírépítmény nagyon hasonló a korábbi évszázadokban készítettettekkel, pl. Istvánffy Istvánéval, akit 1542-ben temettek el. Az ő esetében sírt ástak, és kővel fedték sírját, de zászlós kopját is emeltek neki dicsőségére és tiszteletére. Az 1771-cs nagykőrösi sírépítmény ettől különbözik ugyan, mert fából készítették epitáfiumát, de a kopja helyett már csak faragott „fejéhez való fát" állítottak sírjára, amely a metszett faepitáfium mellett a rangosabb halott fokozottabb megtisztelését fejezte ki. A nagykőrösi példa kivételesnek mondható, mert a sírjelölés „református módon", a vallásüldözés korában funkcionált. Azonban, hamarosan általánosan lehetségessé vált, hogy a reformátusok sajátos módon, szabadon jelölhessék meg sírjaikat. II. József 1781-ben adta ki a vallási türelmi rendeletét, amely a sírjelölés útjából is elgördítette az akadályokat. Ezt igazolja az is, hogy külön rendelettel kellett biztosítani a sírjelek védelmét. A királyi, illetve helytartótanácsi végzések nyomán a vármegyék intézkedtek ennek foganatosítása érdekében. Pest-Pilis-Solt vármegye pl. 1788-ban adta ki azt a körrendeletét, amelyben utasítják a helységeket, hogy „Mindeneknek meg engedtetik, hogy a' maga Vallásában szokásban lévő Czeremoniákkal temethessen, fejéhez akar melly jelt tetethessen . . . Tiltatik pg hogy az efféle temetkezésekben senki valami akadályt ne tegyen, 's a' sírba tetetett jelt ne háborgassa". Tehát, bármilyen valláson lévők, szabadon élhettek sírjelölő szokásukkal. A vármegye egy másik körrendeletéből az is kiderül, hogy aki a temetőkben lévő „akar az élő, akar a' főtől való fáknak kárt tenne, büntetést semmiképpen el nem kerüli'7" A vallási türelmi rendelet hatására tehát, a XVIII. század vegétől szabadon jelölhették sírjaikat a különböző vallásúak. A legvagyonosabbak társadalmi rangjuk 91 NÓVÁK László. 1980.