Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Novák László: Temetés és sírjelölés Magyarországon különös tekintettel a fejfákra
Ion kívül levő remetőkben is temetkeztek. Sőt, a város falában is történt temetés. Ez idő tájban, Kolozsváron a Magyar kaputól a közép kapuig terjedő falszakaszban voltak sírok. 62 Az 1585-ös pestisjárvány idejéről is sok adattal rendelkezünk a temetőkre és a sírjelekre vonatkozóan. A nagyarányú halálozás miatt hamar beteltek a régi temetők, s újat kellett nyitni. 1585. május 11-én nyitották meg a „Kisajtón kívül" eső dinnyeföld helyén a temetőt, „hová mind szegény és gazdag személy válogatás nélkül temetkezzék, mely helyet jó örökös sövénnyel befonjanak" - döntött a magisztrátus. 63 A kolozsvári tanácsot zaklatták a városi polgárok, hogy ki hová óhajtaná temetni halottját, „hol klastromba, hol kőkertbe kívántak temettetni, nem az új kertbe", ezért 1785. július 6-án azt a végzést hozták, amelyben megtiltották a klastromba és a kőkertbe való temetést, és azt csak a külső „sövény kertbe" engedélyezték. Ugyanakkor megjegyezték azt is, hogy akik a „sövény kertben" (a mai Házsongárdi temető) a „sírok felibe követ akarnák tétetni, faragtatni, megengedtetik." Mivel itt tapasztalható volt a rendetlen temetkezés, a „temettetők csak mint egy lyuggatják a földet, e miatt nagy hely már mind kezd be telni, nem szabad" ez így tovább folytatni, rendelkezett a tanács. 6 '' A temetkezési rendszabások és Kolozsvár temetőinek helyzete alapján lehetséges a temetkezés, és elsősorban is a sírjelölés kérdésének a tisztázása. Általánosságban, a rangos vitézlő embereket a templomok sírboltjaiban temették el. A már részletesen is tárgyalt temetkezési ceremóniák kivétel nélkül ilyen temetésről szólnak. A gyászmenetben, a koporsóval együtt vitték a harci- és felség jelvényeket, s az epitáfiumot. I. Rákóczi Ferenc epitáphiumának címere ezüstből készült, s fa volt az alsó része, amelybe metszették a dicsőítő mondatokat, s a hadi jelvények sokaságát. Az epitáphium komplex síremlék, tulajdonképpen sírkő, amelyre az elhunyt rangos személy címerét, dicsőítését szolgáló írást stb. vésték, és a sírbolt nyílását falazták el vele, vagy pedig a templom falába helyezteK. Mellé akasztották az aranyos zászlós kopját, az aranyos sisakot, sarkantyút, díszes pallost stb. A templom padlózatán elhelyezett, illetve a falba illesztett epitáphiumok is tehát sírkövek voltak. Ezek, azáltal, hogy a templomba kerültek elhelyezésre, a halott megkülönböztetett méltóságát fejezek ki. Nemcsak az erdélyi vajdákat, fejedelmeket, hanem a magyar királyokat is hasonló módon temették el. I. Istvánt az általa alapított székesegyházban, egy átfaragott római szarkofágban helyezték örök nyugalomra. I. Endre a tihanyi apátság altemplomában kapott végső nyughelyet, és díszesen faragott kővel fedték el sírját. A templomba történő temetkezés lehetősége adva volt kisebb rangú emberek, s városi polgárok számára is. Istvánfy Istvánt - mint többször utaltunk is rá - 1542ben temették el Pozsonyban „rakott sírboltban", melynek „kew felweteleérth, Bechinalaserth" a kőművesnek fizettek. 6j Kolozsváron is az egyházfiaktól kellett megváltani pénzen vagy zálogban a sírt, ha valaki a templomba kívánt temetkezni. 66 A papok jelentős jövedelemhez jutottak a sírok, illetve sírboltok eladása révén. Ezzel kapcsolatban érdekesség gyanánt megemlíthetjük HERMÁNYI DIENES József egyik anekdotáját, amelyben a XVIII. század első feléből írja, egy Csiszár nevű katolikus nemest arra próbáltak rábírni a tövisi barátok, hogy temettesse el magát 62 JAKAB Elek, 1878. II. k. 224. 63 JAKAB Elek, 1878. II. k. 347. 64 JAKAB Elek, 1878. 348. 65 THALY Kálmán, 1875. 208. 66 JAKAB Elek, 1878. 222-223.
