Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Novák László: Temetés és sírjelölés Magyarországon különös tekintettel a fejfákra

len egy rangos temetés a vitézi korban, a XVII. század végéig. Külön mesterség alakult a kopjak készítésére. Bethlen Gábor fejedelem áriimitációjában következő rendszabást teszi a „Pais és Kópia Gyártókról" 1627-ben: „Egy jó szegődött merő kópiát, mellyen három gyantár vagyon, adgyák húsz pénzen. Közönséges Kópiát, kin két gyantár vagyon, tizenhat pénzen. Egy fuallott kópiát, szépet, jót, temérdeket, negyven pénzen. Az ki ezeknél jobbakat, szebbeket akar csináltatni, alkodgyék az Mesterrel."

00 A temetések idején használt kopjak is különbözőek voltak. Egyrészt a „gyászkopjákat" vitték, másrészt pedig a díszes, rangos kopját. Istvánffy István temetési költségei között a következő kiadás szerepelt 1542-ben: „Item, az mysseek kompariczioyara, gerthya wetelyre, fekethe kopya walchagara, a temcteskoron az Swr Assoknak, a passioerth, az Zewrke Barathoknak attam keth foryntoth ket pénz heyan."

ot Tehát, a fekete, vagy gyászkopját a temetést végző szerzetesek biztosították. Thurzó György nádor temetésére 1617-ben hasonló „gyászkopjákért" 20 forintot fizettek. Viszont készíttettek az asztalossal díszes kopját is, akinek a „kopjáért és a faczimer ládájáért" 6 forintot és 50 dénárt adtak. „Az kopja vasnak megaranyozásától az ötvösnek" 3 forintot fizettek. Ez volt az a „kopja formára csinált" fa, „mölyre szegény úr aranyos zászlaját függesztették" (és a templom falára akasztották, az epitáphium mellé).

52 Megállapíthatjuk tehát, hogy a XVI-XVII. században, a rangos, főúri temetés során három féle kopja volt használatban. Az egyik kifejezetten harci eszköz, a „kopjás sereg" fegyvere, amelyet ünnepélyes körülmények között törtek össze a templom falán. A másik kopja az egyház által biztosított, a temetkezési szertartás szerves részét alkotta (külön fizetni, váltságot kellett adnia érte), mint „fekete kópia" vagy „gyászkopja". A harmadik fajta rangos, aranyos zászló tartója volt. E zászlón méltatták írásban a halottat, s festették rá az illető címerét. Ilyen kopja ismeretes Báthori András síremlékén, akit a Fehér-hegységi Mária-völgy Pálos monostorában helyeztek örök nyugalomra 1568-ban (6. kép).

53 A kopjanak, mint harci eszköznek, fegyvernek sírjelként való funkcionálására is rendelkezünk adatokkal, a XVI. századból. Szokás volt a végvári vitézek között, ha társuk meghalt a csatamezőn, temetésekor a kopjáját, azaz fegyverét szúrták a sírjába. Egy ismeretlen költő a „Szép ének a gyulai vitézekről" című versében így szól 1561-ben:

5

'

1 Magyar vitézeknek ő holt testeket, Magyar módon szépen temették vala, Kópiákat fejekhez ásták vala. Sok török főt, kiket elvittek vala, Az karókat vélek megrakták vala, Akkor a vitézek így jártak vala. E XVI. századi forrás szerint a kopjanak a halott fejéhez tűzése „magyar módon" temetést jelentett. Tudjuk azonban, hogy ez a fajta temetkezési mód nem kifejezetten magyar jellegzetesség. Szélesebb körben ismert, a katona népek köré50 NAGY Iván, 1871. 228. 51 THALY Kálmán, 1875. 208. 52 RADVÁNSZKY Béla, 1879. 370-371.; Vinnay Kristóf temetésekor „az kopja csinálásért asztalosnak" 3 forint 50 dénárt fizettek, s a ,kopja végire való fáért és két gombért zászlóra" 2 forint 50 dénár kiadás szerepelt (SZILÁGYI Sándor, 1878. 358.) 53 Vasárnapi Újság VI. évf. 37. sz. Pest, 1859. szeptember 11. 436. pag. 54 VARJAS Béla (szerk.), 1979. 827.