Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Selmeczi László: A magyarországi kunok temetkezése a XIII-XVI. században

egyfajta gombás megbetegedésű rozsszemekkel azonos, s vérzéscsillapító hatása miatt hatóanyagát a nőgyógyászaiban ma is használják.

41 A Karcag környéki szállástemetőkben egykori fontos szokásként volt rögzíthető egy adott gyásznövény sírbatétele is, mégpedig mindig a koponya alatt elhelyezve csokor?, fejpárna? formájában. A növény maradványai a Karcag-asszonyszállási temető 56, 193. és 273., valamint a Karcag-Orgondaszentmiklósi temető 127, 211. és 486. sírjaiból kerültek elő. Egyaránt előfordulnak férfi és női sírokban. Az elvégzett archaeobotanikai vizsgálat eredménye szerint az említett növény valamilyen üröm (Artemisia) féle. Az üröm gyásznövényként való használatát római sírokban történő előfordulásából ismertük, de mindezidáig 14-16. századi temetőből a Kárpát-medencében nem került elő. , Ezeket a növényi maradványokat fontossá teszi számunkra az is, hogy egy idáig elégtelenül magyarázott szólásunk - örömből üröm lesz, öröme ürömmé vált, minden örömbe vegyül egy kevés üröm - anyagi alapját, magát az egykori szokást sikerült megtalálnunk. Az idézett szólás előfordul a legrégibb magyar szólásgyűjteményben, Baróti Szabó Dávid: A Magyarság Virági, 1803-ban megjelent művében is a következőképpen: „Igen sokszor üröm a' felesleg öröm".

42 Az eddigi szólásmagyarázatok szerint az idézett szólásban az üröm hasonló hangalakja miatt került gyász értelemben az öröm mellé, annak ellenpárjaként.

43 A Karcag környéki temetők feltárása bizonyította, hogy az üröm a kunoknál fontos gyásznövény volt és szerepet játszott a temetkezési szokásokban is. A pogány rítusú és a profán keresztény temetkezési szokásokban egyaránt megfigyelhető jelenség éles (általában vasból készült) tárgy sírbatétele rontás elhárító célzattal.

44 Az általunk elemzett temetőanyagban, ha szórványosan is, de megfigyelhető ez a szokás. Pl. a Karcag-orgondaszentmiklósi temető 42. sírjában a váz lábcsontok felőli végénél, a váz alatt, de még a koporsóban, keresztbe elhelyezett 20,5 cm hoszszú vaskés volt. A 375. sírban az eltemetett mellkasára egy vas szekercét helyeztek, míg a 379. sírban a koponya alatt borotvakés feküdt. A Karcag környéki kun szállástemetők eddig feltárt 808 sírjából eddig három esetben került elő állatcsont-melléklet. A Karcag-orgondaszentmiklósi temető 478. sírjában az eltemetett bordacsontjai felett, a Karcag-asszonyszállási temetőben a 167. sírban a koporsó mellett, a 170. sírban pedig a sír földjében egy-egy lófogat találtunk. Véleményünk szerint a lófogak temetéskor kerülhettek a sírok földjébe. Ezt a megfigyelést az a tény is alátámasztani látszik, hogy a feltárt temetőkből sehol másutt nem került elő semmiféle lócsontmaradvány. Mindez bizonyítékot szolgáltat arra is, hogy a katolikus egyház amennyire eltűrte a növényekkel való bűbájoskodást, annyira ellene volt a régi pogány voltot sokkal inkább szimbolizáló lóáldozatnak. Az elemzett szállástemetők sírgödreiben (pl. Szeged-Ötömös 25. sír, Csengéié 5, 6, 10, 13, 17, 22, 34, 35. sír, Karcag-Orgondaszentmiklós 32, 53, 59, 81, 105, 116, 124, 125, 131, 132, 134, 135, 137, 153, 175, 176, 190, 191, 194, 215, 267, 283, 285, 287, 323, 325, 381, 388, 441, 462, 479. sír), amint a felsorolt példákból is látni, számos esetben találtak az ásatok hamu, ill. faszén maradványokat.

45 41 SELMECZI 1973, ni. 42 BARÓTI SZABÓ 1803, 480. 43 NAGY 1966, 534-535. 44 Vö. LÁSZLÓ 1955, 134-144. 45 MÓRA 1906, 22, SZABÓ 1938, 37-38, HORVÁTH 1976-77/1, in.