Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Selmeczi László: A magyarországi kunok temetkezése a XIII-XVI. században

- A holttestet színes (piros, zöld, feketéskék) motívumokkal díszített deszkakoporsóba helyezik. A jelenséget eddig a Karcag-orgondaszentmiklósi temető ni, 119, 232, 280. és 281. számú sírjaiban figyeltük csak meg. A deszkakoporsó alja 3 esetben itt is nádból készült. A koporsós temetkezések variánsai közül a nádból szőtt lepedőbe csavart holttest, a nádból szőtt lepedő a sírfenéken, a nádszövetből készült aljú deszkakoporsó a korábbi évszázadokban ismeretlen volt és a kunok megjelenésével tűnik fel a Kárpát-medencében. A szokás előzményeit az északi Donyec vidékének a 11-13. századra keltezhető a sírfenékre fektetett nád alátétes temetkezéseiben találjuk meg.

3

*

1 A kun szállástemetőkben temetkezési szokásként értékelhető az elhunytnak viseletben történő eltemetése is. A 14-16. századokban a holttestnek az életben használt ruházatában történő eltemetése ellentmondott a katolicizmus elveinek. A szállástemetőkben a melléklet nélküli síroktól eltekintve - amelyekben a régészeti leletek hiánya vagy a katolicizmus elveinek megfelelő temetés tükröződése, vagy csupán a viseletben nem volt maradandó anyag -, valamennyi elhunytat köznapi, ill. ünnepi viseletben temették el.

37 A szállástemetők 16. századi rétegében megőrződött viselet, legalábbis a két feltárt Karcag környéki temetőben fontos adatokat szolgáltatott a gyász színére vonatkozóan. Az előkerült viseletmaradványok egytől egyig lila színűek voltak és utólagos festés nyomait viselték magukon, többek között még az aranyszállal hímzett gallérok is. Véleményünk szerint, az asszonyszállási és az orgondaszentmiklósi kunoknál a lila gyász volt a gyakorolt.

38 A kun szállástemetőkből edénymelléklet eddig nem került elő. Az állatcsontmelléklet is meglehetősen ritka. A sírba helyezett állatcsontok a temetők korai, 14. századi rétegében fordulnak elő. A temetkezési szokások szempontjából az állatcsont-mellékletek két fő típusra oszlanak: - a halott túlvilági élelmezését szolgálják, - egyéb kultikus szerepet töltenek be. Az eddig feltárt állatcsont-mellékletek pontos szerepét nem lehetett megállapítani. A Szeged-ötömösi temető sírjaiban eltemetett madártojás leletek, ugyanezen temető 28. sírjában talált ,,kosfej" és a csengelei temető 31. sírjából előkerült sertéscsont feltehetően nem táplálékként szolgált, hanem egyéb kultikus célzattal került a sírba.

39 Itt kell megemlítenünk a Karcag-Orgondaszentmiklósi temető 40. sírját is, amelyben az elhunyt koponyája egy vele egyidőben eltemetett kutya tetemén (vázán) nyugodott. Bár kutya eltemetése az eddig feltárt temetőkben mindezidáig egyedi jelenség, mégis arra a véleményre hajlunk, hogy ennél a sírnál valamilyen pogány szokáselemmel kerültünk szembe. Nem csupán a kutyának a kunok hitvilágában, rítusaiban betöltött kiemelkedő szerepe utal erre, hanem a sír lefedésének egyenes keleti párhuzamai is.

40 A pogány szokások maradványai a temetkezési szokásokban a növényi anyagokkal űzött cselekedetekben is nyomon követhetők. Ide kapcsolható „szertartás" nyomai őrződtek meg a Karcag-asszonyszállási temető 179. sírjában. Az eltemetett koponyájának környéke teljesen be volt szórva anyarozzsal, amely mint tudvalevő 36 PLETNEVA 1958, 182-183. 37 HORVÁTH 1976-77/1, 112, SELMECZI 1973, 110. 38 SELMECZI 1973, 112. 39 MÓRA 1906, 18-27, HORVÁTH 1976-77/1, 105. in. 40 FEDOROV-DAVIDOV 1966, 120-121.