Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Selmeczi László: A magyarországi kunok temetkezése a XIII-XVI. században

kat. SZABÓ Kálmán a két világháború között egész sor ásatást folytatott a Kecskemét környéki, a török hódoltság idején elpusztult egykori kun falvak területén. Ezért középkori régészeti kutatásunkban a kezdeményezők között tartjuk számon. SZABÓt ásatásaiban egy kitűnő módszerrel dolgozó kutató, PAPP László segítette.

6 SZABÓ Kálmán feldolgozási módszerét a néprajzi, művelődéstörténeti szemlélet jellemezte, amelyből fakadóan nem temetőket, hanem tárgytípusokat elemzett és ennek megfelelően elsősorban tárgymeghatározásokat adott. A feltárt temetők sírjainak leírásától eltekintett, csupán a gazdagabb sírok leleteit, ill. az általa fontosnak tartott lelettípusokat sorolta fel, s utóbbiaknál sokszor még azt sem jelölte, hogy mely sírokból kerültek elő. Ilyenmódon bár a SZABÓ Kálmán által közölt 14-15. századi leletanyag mindmáig szinte egyedülálló, a temetkezési rendszer és a temetkezési szokások elemzéséhez csak igen kis mértékben használható fel. A kun szállástemetők addig szinte ismeretlen leletanyagán kívül ,,Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei" című munkájában SZABÓ közölte egy általa 1934-ben feltárt, a kun vezetőréteget képviselő magános sír - a felsőszentkirályi sír - leletanyagát is.

7 SZABÓ Kálmán az általa feltárt régészeti anyagot egyértelműen kunnak, illetve kun műveltségi hatásokat tükrözőnek tartotta. Véleménye szerint a kun elem hatása „oly nagy volt népünk viseletére, életmódjára, szokásaira, hogy ezen időtől kezdve az alföldi magyar nép sajátos kun jellegéről beszélhetünk. Érthető, mert a tatárpusztítás után a Duna-Tisza közének legnagyobb részét a kunok szállották meg és így a tatárdúlás után megmaradt kevés magyarság a kunokat magába olvasztani sokáig nem volt képes".

8 SZABÓ Kálmán munkájának megjelenését még két tanulmány követte GEREVICH LÁSZLÓ és BÁLINT Alajos tollából a csuti és a kiskunfélegyházi temetőkről, amelyeket a szerzők nem tartottak se kunnak, se kun műveltségi elemeket hordozóknak.

9 A kunok régészeti hagyatékának kutatásában alapvető jelentőségű lépést jelentett ÉRI István: Adatok a kígyóspusztai csat értékeléséhez című tanulmányának megjelenése.

Jü ÉRI elemezve a kígyóspusztai, csólyosi és felsőszentkirályi leleteket, feltárva a leletkörülményeket, megvizsgálva a lelőhelyekre vonatkozó adatokat, témánk szempontjából a következő fontos következtetésekre jutott: - mindhárom sírleletet a kunok hagyatékának határozta meg, - a sírleletek értékes anyagából kiindulva, a temetkezés magános voltát a nomád temetkezési szokásokkal összevetve, megállapította, hogy azok előkelő, a nemzetségi szervezetből társadalmi szempontból már kiemelkedő (feudalizálódó), de a keresztény felfogásnak magukat még alá nem vető vezetők, kapitányok, ispánok sírjai, - a temetkezés és a települések helyei közötti kétségtelen összefüggés birtokában a kígyóspusztai és csólyosi leleteknél a „vízen túli" temetkezés nomád eredetű szokását figyelte meg, egyben a kunok régészeti hagyatéka rendszeres feldolgozásának szükségességére hívta fel a kutatók figyelmét. 6 SZABÓ 1938, BÁTKY 1938, 112, MÉRI 1948, 11, 16. 7 SZABÓ 1938, 72-78. 8 SZABÓ 1938, 38. 9 GEREVICH 1943, 102-252, BÁLINT 1956, 55-83. 10 ÉRI 1956, 137-152.