Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Selmeczi László: A magyarországi kunok temetkezése a XIII-XVI. században

Ezután a kunok régészeti anyagának kutatásában a hatvanas évek végéig szinte semmiféle előrelépés nem történt. Akkor azonban hirtelen fellendült a kutatás. PÁLÓCZI-HORVÁTH András két tanulmányában dolgozta fel a csólyosi kun sírleletet,

11 majd a felsőszentkrályi sír újraértékelését végezte el.

12 A csólyosi leletet 1239, illetve 1246 és a 13. század utolsó harmada közé, a felsőszentkirályi leletet pedig a 13. század második felére keltezte. FODOR István 1970-ben megjelent tanulmányában a kun sírszobrok problematikáját elemezte, összevetette azokat a magyarországi meglétükre utaló adatokkal.

13 Ugyanő egy 1972-ben megjelent tanulmányában a bánkúti sírt újraértékelve, azt 1246 és 1282 közé datálta és egy előkelő kun nő temetkezéseként határozta meg.

14 1973-ban PÁLÓCZI-HORVÁTH András kísérletet tett a kutatás addigi eredményeinek összefoglalására is.

15 A már többször említett kígyóspusztai, csólyosi és felsőszentkirályi lelethez sorolta a bánkúti sírt és a Szabolcs megyei Demecseren talált leleteket, hangsúlyozva, hogy egy általános régészeti, illetve művelődéstörténeti kép megrajzolásához az említett sírleletek viszonylag kevés támpontot nyújtanak, sőt mi több még „a szovjet régészek által meghatározott polovec (kun) temetkezési szokásokkal is nagyon problematikus az összehasonlítás".

16 PÁLÓCZI-HORVÁTH a következőképpen általánosította Éri véleményét a kun előkelők temetkezéséről: „A kun társadalom erős tagozódására vall, hogy vezetőrétegük magyarországi sírjai magányosan kerültek elő: a legelőkelőbbek temetkezései elkülönültek a közrendűektől."

17 Ebben a cikkében megfogalmazta a kunok régészeti kutatásának napjainkig is megoldatlan problémáját, miszerint a vezetőréteg temetkezései a 13. század közepétől a 14. század elejéig terjedő időszakra keltezhetők, viszont ugyanebből az időből a köznép régészeti emlékanyaga ismeretlen. A feltárt templomkörüli kun köznépi temetőkben ugyanis a 14. század közepénvégén kezdődtek a temetkezések, s ekkor épültek fel PÁLÓCZI-HORVÁTH véleménye szerint a kun szállások első templomai is. Ugyanakkor PÁLÓCZI azt is hangsúlyozta, hogy ezekben a már keresztény temetőkben is megfigyelhető a hagyományok továbbélése, ti. pl. a férfiakat kaftánban és süvegben temették el, a női sírokban pedig tojást, vagy kerek üvegtükröket helyeztek. „Ezek a konzervatív jelenségek és néhány 13. századi tárgy jelenléte a kun falvak területén és temetőikben megengedik azt a feltételezést, hogy legalább is egyes esetekben ugyanazon a helyen a 13. század közepétől folyamatosan funkcionáló temetőről van szó, melynek területén később épült fel a templom." - húzta alá Pálóczi.

18 A kunok régészeti kutatása feladatainak számbavétele PÁLÓCZI érdemeként tartandó számon, ugyanakkor az eredmények általánosítására tett kísérlete a kutatás akkori szintjén a legtöbb esetben legfeljebb kellően meg nem alapozott hipotézisekhez vezethetett, hiszen a kunok régészeti emlékeinek kutatása még napjainkban is az anyag- illetve az adatfeltáró szakaszban van, s az előkerült új leletek az eddigi általánosításokat néhány kivételtől eltekintve még jelentősebben módosíthatják. 11 PÁLÓCZI-HORVÁTH 1969a, 107-135, 1969b, 115-121. 12 PÁLÓCZI-HORVÁTH 1972, 177-202. 13 FODOR 1970, 113-125. 14 FODOR 1972, 223-240. ij PÁLÓCZI-HORVÁTH 1973a, 241-248, 1973b, 201-209. 16 PÁLÓCZI-HORVÁTH 1973a, 243. 17 PÁLÓCZI-HORVÁTH 1973a, 244. 18 PÁLÓCZI-HORVÁTH 1973 a, 2457*7