Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

S. Lackovits Emőke: Egy hagyományos kézfogó és lakodalom változása Kalotaszentkirályon

A következő meghatározott öltözet a bekísérő lányok meghívásához kapcsolódik. Csütörtök este. A menyasszony zöld szoknyát, rózsaszín kötőt (kötényt), magas nyakú, általában zöld vagy piros, elöl dúsan redőzött bársony vagy selyem blúzt, „réklit" viselt, a fejét labdás kendővel kötötte be. A meghívás mellett akkor beszélték meg a bekísérő lányok öltözetét. Mivel a menyasszony fehérben esküdött, a bekísérő lányok a következő ruhában jelentek meg: piros vállfős ing (vállán hímzett), piros váll (ez piros bársony mellény volt, körben kétsoros fekete csipkével díszítve), elöl piros szalaggal szorosan összehúzva. Az volt a szokás, hogy jól megszorították ezt is, az inget is a nyakán, hadd pirosodjon a viselője. A szoknya fehér „gyócsfersing" (hagyományos viseleti darab, ráncolt fehér vászon szoknya) volt, a kötő rózsaszín, a csizma pedig fekete. A karjukon háromba összefogott piros, sárga, fehér vagy zöld kézbe való kasmírkendőt vittek. A nyakukba selyembojtot, fekete vagy bordó gyöngyöt és előpántlikát tettek. Hátul is lógott pántlika, amelynek a színe megegyezett az előpántlikáéval: mindkét esetben 5 cm széles piros vagy zöld szalag volt. Meg kell említenem, hogy korábban a menyasszony pártában esküdött. Ekkor piros vállfüs inget, gyócsfersing szoknyát, rózsaszín kötőt, selyembojtot és piros pántlikát viselt. A bekísérő 6-8 lány pedig fekete vállfüs inget, fekete hímzett bőr mellrevalót, fekete vagy bordó szoknyát, zöld vagy fekete kötényt, fekete csizmát viselt, a karjukra fekete rojtos kézbevaló kendőt terítettek. Egész öltözetük gyászos volt, gyászolva a menyasszonyt, hogy kilép a lányok sorából. A másik meghatározott öltözet az új menyecskéé volt. 4-5 alsószoknyát (3 párkányos, i csipkés, és i felső) vett fel, amelyre felsőszoknyaként fehér ráncos szoknyát öltött, a kötője rózsaszín volt, az inge piros vállfüs, gyönggyel díszített selyembojtja a nyakában piros (de zöld vagy bordó is lehetett) volt, a kezében zöld kézbevaló kendőt tartott (utóbbi lehetett még piros vagy sárga). A fejrevalója a gyöngyös „fíkötő" és a fehér patyolat piros szalagdíszes dulándlé volt. A sok alsószoknyát azért vették fel, hogy nagyobb legyen a faruk, mert az volt a csinosabb az jelezte a termékenységet. A harmadik alkalmi öltözet a menyasszonytánc idején viselt volt. Vagy hétköznapi ruhát öltött fel az újmenyecske (blúzt, szoknyát vagy cipőt) és a fejét holdas keszkenővel kötötte hátra vagy pedig a vőlegény által küldött, meghatározott barna színű jegyruhát vette fel és járta el benne a menyasszonytáncot (menyecsketánc). Az egyes alkalmakkor viselt öltözeteknek nem a szabása avagy az egyes darabjai jelentősek és jelképesek, hanem a színek. Magukat a viseleti darabokat NAGY Jenő, FARAGÓ József és VÁMSZER Géza feldolgozták Kalotaszegi magyar népviselet (Bukarest, 1977.) című munkájukban, ahol részletesen foglalkoznak a viselési módokkal és a viselési alkalmakkal is. A lakodalmi viselet színeit sorravéve a következőket mondhatjuk el: a piros, a fehér, a fekete és a sárga alapszíneket használták.

30 A menyasszony színe a fehér volt, de fehér volt a bekísérő lányok öltözetének egy része is. Ez a szín ebben az esetben a tisztaság, az ártatlanság és a fény jelképe volt. A menyasszony és újmenyecske esetében a szerelemé is.

36 A másik leggyakrabban viselt szín a piros volt, jelképezvén a tüzet, az életörömöt, a szerelmet és a szerelemre érettséget, de az egészséget is. Ugyanakkor véderővel is bírt.

37 Nem véletlen, hogy a bekísérő lányok és az újmenyecske színei között találjuk meg. 35 Erre vonatkozóan 1. ERDÉLYI Zsuzsa, 1961. 179. 36 ERDÉLYI Zsuzsa, 1961. 180-183. 37 ERDÉLYI Zsuzsa, 1961. 405-418.