Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

S. Lackovits Emőke: Egy hagyományos kézfogó és lakodalom változása Kalotaszentkirályon

n. kép. Utoljára ült a menyasszony a lányok padja an a bekísérő lányokkal föld jelképe.

1

'" Ez a násznagyperec a lakodalom végeztéig maradt a násznagyok karján. Hasonló mozzanatot JANKÓ János is említ, de a násznagykendő külön elnevezését nem jegyezte le.

10 A perec átadásával egy időben érkezett meg a két násznagyasszony két rokon asszonnyal a lányos házhoz, hogy átadják a menyasszonynak a vőlegényküldte jegyruhát, és cipőt, valamint egy karkosár tésztát. Mindezek mellett visszavitték a kéziogókor a vőlegénynek adott jegyet is, amelyet a siratóslányok bontottak szét. Ezzel tulajdonképpen megszűnt a jegyben járás. A násznagyasszonyok csújogatva léptek be a menyasszonyos házba: „GERE Ibi gyere ki, ajándékot hoztunk mi! A vőlegény küldte néked, még ma éjjel megfizeted!" A menyasszony átvette tőlük a jegyruhát, a kosárból kirakta a tésztát, de helyette mást tett bele, s a vendégeket pálinkával kínálta meg, akik hamarosan el is mentek.

17 A lakodalom első szakaszának utolsó mozzanata és a második rész bevezetője az esküvés volt. Erre délután öt óra tájban került sor. A násznagy a vőlegényt, a kiadó a menyasszonyt búcsúztatta el szüleiktől, majd külön-külön a násznagy, ill. a kiadó 15 FETTICH Nándor, 1959. 42. 16 JANKÓ János, 1892. 146-159. 17 APOR Péter a XVIII. században a következőket említette: „...a vőlegény (az esküvő napján!) ajándékokat küldött a menyasszonynak, mely is állott egész mindenestül elkészült új köntösből s asszonyi egész öltözetből . . ." In. APOR Péter, 1972. 54. TI.