Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
S. Lackovits Emőke: Egy hagyományos kézfogó és lakodalom változása Kalotaszentkirályon
házasságra irányuló kötelező ígéret, a jegy pedig a megállapodás szimbóluma. 8 A közösség előtt megkötött egyezséget áldomással is megpecsételték, ez volt a kézfogói lakoma, amely egy kisebb lakodalomnak is beillett. A vendégek a következőképpen helyezkedtek el az asztalnál: középen, a fő helyen ült a násznagy és a násznagyasszony, utána a menyasszony és a vőlegény, majd a kiadó és felesége. A többi vendég ülésrendje nem volt kötött. A fiús háztól erre az alkalomra egy nagy kosár tésztát és italt vittek. Mielőtt az evést megkezdték volna, a násznagy vezetésével imádkoztak. Ezután került sor az egyes fogások felszolgálására. A felszolgálók a jegyespár szülei: az anya, az apa, az „anyósra menendő" (anyósjelölt) és az „apósra menendő" (apósjelölt) voltak. Az étkeket szakácsnő készítette. Először minden esetben a násznagy elé tették a tálat, ha ő vett, következtek a többiek. A násznagy minden fogást „felszólt" (behozatalkor köszöntőt és ajánlást mondott). Vacsora végeztével újból imádkoztak, ezután kezdődött a reggelig tartó mulatság. Zenész is volt, aki először a násznagy nótáját, majd a többi vendégét is elhúzta. Ügy mulattak, mint a lakodalomban. Reggel 7 óra körül a násznagy búcsút vett a vendégek nevében a vendéglátóktól. A vőlegényt a fiús ház vendégei zene; szóval kísérték haza. 10 órakor a kézfogón részt vettek templomba mentek. A legények a templom előtt találkoztak a vőlegénnyel, aki az első sorba vezette be őket. A menyasszony édesanyja kíséretében ment az istentiszteletre. (Ha más családban lánytestvére vagy sógornője volt, ők is kísérték a kézfogó utáni reggelen. Gere Ibolyának azonban csak egy nőtlen fiútestvére volt akkor). Feltehető, hogy ez a templombamenetel egyházi áldás kérése volt a jegyességre. JANKÓ János a kézfogót 1892-ben hasonlóan írja le, de a jegyváltás előtt álmenyasszony bevezetését jegyezte fel. Ez a mozzanat Kalotaszentkirályon hiányzott. JANKÓ János kutatása idején a menyasszony 10-25 tallért, a legény pedig „királypapirosba" csomagolt kendőt kapott jegyváltáskor. Gere Istvánné Kispál Annus; a menyasszony édesanyja elmondotta, hogy korábban az ő anyja és az ő idejében is „szőrkendő" volt a jegy, de időszakunkra oly drága lett - 1000-7000 lei -, hogy helyette zsebkendőket adnak. A kézfogó utáni templomba menetelről JANKÓ János nem tesz említést. A múlt században kézfogókor prózában elmondott köszöntők és példabeszédek hangzottak el. A vizsgált időszakban már csak verses köszöntőket és beszédeket találtunk. A kézfogónak lakodalmi méreteket öltő ünnepélyességére kézfogói lakodalom - TÁRKÁNY SZŰCS Ernő az egész magyar nyelvterületről hoz példákat. A kézfogói áldás és esküvés nemcsak előkészítette, hanem szentesítette is a házasságot, ezért egyes vidékeken feljogosította a fiatalokat az együtthálásra. 0 A szokás a 18. század előtt általános lehetett, ezért alakulhatott ki a kézfogóhoz kapcsolódó áldomásnak egy lakodalmi méreteket öltő változata. 10 A lakodalom, azaz az egyházi áldást követő áldomás előkészületei egy esztendő múlva folytatódtak. A lakodalom kitűzött időpontja előtt egy héttel (a „csigás8 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő, 1981. 338. 9 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő, 1981. 337. 10 TAKÁTS Sándor írja, hogy a XVI. és XVII. században az igazi házasságkötés otthon történt. Ha a kézfogás, gyűrűváltás és esküvés megvolt, a feleket mindenki házastársnak tekintette. Ekkor volt a lakodalom. Az egyházi esküvés majd csak ezután, egy bizonyos idő múlva következett, amelyet a már megkötött házasság megáldásának tekintettek. Pl. 1585-ben Forgách Imre írja, hogy a gyűrűváltás és elhalás megtörtént, a mennyegző később lesz. De hasonló tudósítás olvasható 1641-ből Frangepán Farkas 1646-ból Draskovich Gáspár lakodalomra hívó levelében is. Vö. TAKÁTS Sándor, é. n. 129-130.
