Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

S. Lackovits Emőke: Egy hagyományos kézfogó és lakodalom változása Kalotaszentkirályon

készítés napján") a menyasszony és a vőlegény apja külön-külön elment meghívni a házas vendégeket a lakodalomba. A legényeket és a leányokat a vőlegény, ill. a menyasszony hívta meg. JANKÓ János a vendégek meghívásának erről a változatáról nem tesz említést, csak a két, a közeli rokonságból kikerült vőfély által történt vendéghívogatót írja le. A hívogatás napján volt a csigáskészítés. A lakodalomba hivatalos asszonyok jöttek össze a lakodalmas házaknál, páros számú, 4-8 db tojást hozva magukkal. 40-50 levél tésztát gyúrtak, vékonyra elnyújtották, derelyevágóval 1 cm-es kockákra vágták, majd a szövésnél használt bordán az orsóval megsodorták. A munka befejezését pörkölttel, fánkkal és mézespálinkával ünnepelték meg. A szombaton tartott lakodalom előtt szerdán este a résztvevők a lányos házhoz 2 liter tejet, valamint páros számú, 4-6 tojást vittek a lakodalmi perec elkészítéséhez. Mindent előkészítettek a másnapi, csütörtök reggeli „pereccsináláshoz". A család nőtagjai (testvérek, sógornők), a szomszédasszonyok és a fizetett szakácsnő, Okos Bözsi készítették el a perecet. Három kemencében 12 nagyot, és 8 kicsit sütöttek. A perec kalácstésztából készült. A nagy 60 cm, a kicsi 30 cm átmérőjű volt, a ^közepükön 15-20 cm-es lyukkal. A kalácsot négy ágból fonták, majd kereken beletették a kör alakú bádog perecformába. A tetejére helyezték a két ágból sodort „cifráját" és a fonott rózsákat (négy ágból, kis kör alakúak). Az egészet tojássárgájával kenték meg, majd megsütötték. Sütés közben ügyeltek rá, hogy ne legyen túl sötét. Ha égett, újságpapírral letakarták.

11 Amikor a perec megsült, a szomszédokba vittek kóstolót belőle. A készítő asszonyok mulatságot csaptak: perecet ettek, pálinkáztak. Csütörtökön került sor a borjú levágására, amelyet a hentes, Póka Márton végzett el. De ezen a napon hívta meg a menyasszony a szombat délután tartandó siratóba lánybarátnőit és a bekísérő lányokat (koszorúslányok, 6-8 fő) is. A menyasszony öltözete már erre az alkalomra is szigorúan meghatározott volt. A siratóba a távolabbi rokonlányok - még az egy esztendősöket is! - a szomszéd lányok, a barátnők, és a fiús ház lakodalmas nővendégei voltak hivatalosak. A bekísérő lányok esetleg a közelebbi unakatestvérek és barátnők közül kerültek ki. A legfontosabb dolgot beszélték meg a hívogatáskor, hogy milyen ruhába esküszik a menyasszony, s ők hogyan öltözzenek fel. A bekísérő lányok öltözete ugyanis mindig a menyasszony öltözetének volt a függvénye. A csütörtök este legjelentősebb mozzanata az ágyvitel volt, amely nem más, mint a menyasszony holmijának, hozománya egy részének a vőlegényes házhoz való átszállítása. JANKÓ János nem tesz róla említést. FÉL Edit és HOFER Tamás a kelengyevitel időpontját az esküvő után jegyezték fel.

12 Hogy a szokás ősi, igazolják HORY Etelka feljegyzései, valamint a múlt század végéről és a századelőről származó fényképfelvételek. A kelengyét lovas szekérrel vitték, a násznagy, a násznagyasszony, a „vőférek", a „nyiszorólányok" és a menyasszony kísérték. (A menyasszony csak az utóbbi időben kíséri a kelengyéjét, mert látni akarja, mit hova tesznek. Ö is rakosgatja a holmikat). A hozomány kísérői a menyasszony kivételével este a legényes házban gyűltek össze, ahol pálinkáztak, megvacsoráztak és 8 órakor elindultak a „staférungért". 11 Hasonló mozzanatokat jegyzett le NAGY Gyula az Alföldön, bár ott több változat is ismert. Vö. NAGY Gyula, 1958. 77-106. 12 FÉL Edit-HOFER Tamás, 1969. 17.