Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Vajda Mária: A parasztság szerelmi életének kutatása
illette. Az utóbbi időben főleg NAGY Olga kutatásai érdemelnek megkülönböztető figyelmet e téren. Ezek a mesék nemegyszer oktató célzatúak, a nemi életre vonatkozó szükséges útmutatásokat tartalmaznak. 271 BÉRES Csaba a népmesékben fellelhető műrokonsági kapcsolatokat vizsgálva szintén rámutat a népmesékben fellelhető realista társadalomszemléletet, és érdekes adalékokkal bizonyítja a komasági viszonyban levők közötti nemi kapcsolat meglétét, 25 mely a recens hagyományt feldolgozó munkákban is felbukkan. Itt hívnánk fel a figyelmet a népmesékben, igaz történetekben fellelhető, a szerelmi élet, szexuális erkölcs jelenségeinek gazdag tárházát felmutató adatok elemzésére, feldolgozására. Természetesen a folklór legkülönbözőbb műfajaiban eddig elvégzett és kimunkálásra javasolt kutatások önmagukban nem elegendőek a magyar parasztság szerelmi életének, szexualitásának vizsgálatához, hiszen a fenti megnyilvánulások bár nagyszerűen példázzák a szerelmi élet egyetemességét, azt, hogy a kultúra szerkezeti képére milyen kikerülhetetlenül rányomja a maga bélyegét a nemiség, mégha ezt a tényt nem is minden esetben vették tudomásul a kutatók. Azonban ezek a. kutatások csak nagyon távolról és általánosságban közelítik meg a szóban forgó témát, és az ezek adta magyarázatok, következtetési lehetőségek sokszor bizonytalanok, hézagosak, hiszen sokszor éppen ezek jobb magyarázatáért kellene népünk szexuális életéhez fordulnunk, az idevonatkozó tények alapos és részletes egzakt tudásának birtokában. Nem kétséges az sem, hogy a fenti folklór területéről vett példák abból a miliőből - amelyben éltek és bizonyos funkciót teljesítettek, és amelyben természetesen hangzottak -, kiemelve, önmagukban, az összefüggésektől, helyzettől, szituációtól stb. megfosztva nem mindig helyes kép kialakítására és következtetések levonására inspirálnak. Az etnoszemiotikai megközelítések is érdekes adalékokkal járultak hozzá a magyar parasztság szerelmi, szexuális életéről alkotott képhez. Mint az idevonatkozó kutatások első hazai - bár nem teljesen tudatos - képviselője, SZENDREY Ákos egyik tanulmányában, 26 melyben főként a szerelmi élet köréből felhozott példákkal idézi a magyar gesztus-nyelvet, írja: ,, . . . a tárgyi jeleken kívül szimbolikus cselekvésekkel is számtalan jelét tudták adni érzésüknek és akaratuknak. Többnyire a szerelmi élet körébe tartozó kérdések s az ezekre adott válaszok ezek a szimbolikus cselekvések." LÜKÖ Gábor szakirodalmunkból olyannyira hiányzó szintézisre törekvéssel vizsgálja a tárgyi és szellemi, néprajz, valamint a művelődéstörténet számos adatát és eredményét értékesítve a népművészet (szóbeli és ábrázoló művészet) szimbólumrendszerét. 27 Tanulmányaiból kiviláglik, hogy népköltészetünk, népi díszítőművészetünk és babonás hitvilágunk szimbólumai valóban erotikus jellegűek, bár nem merülnek ki csak az erotikában. LÜKÖ Gábor gondolatmenetét érdemes lenne ma kritikailag elemezni, és eredményeit kiemelve tovább folytatni kutatásait. GUNDA Béla: Sex and semiotics című 28 munkájában a szexuális élet jelensé24 L. 18. jegyzet. 25 BÉRES Csaba: A műrokonság a magyar népmesében. Műveltség és hagyomány III. Budapest, 1961. 177-184. 26 SZENDREY Ákos: A magyar nép jelnyelve. 1941. 260-264. 27 LÜKÖ Gábor: A magyar lélek formái. Budapest, 1942.; Uő.: Anya és csecsemőóvó képek. In: Népi gyógyítás Magyarországon. Orvostörténeti Közlemények, Supplementum 7-8. Budapest, 1975. 177-224.; Uő.: Az ugor totemisztikus exogámia emlékei a magyar folklórban. Ethn. 1965. 3285. 28 GUNDA Béla: Sex and Semiotics. Journal of American Folklore 86. 1973. 143—151.
