Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Fehér Ágnes: a szomszédság intézménye Tépe községben
kat egyaránt meghívják. Komának és komaasszonynak gyakran a jó szomszédot kérik fel. Mint minden családi ünnepségre, a lakodalomba is a jó szomszédokat hívják meg elsőnek, akik ilyenkor kiveszik a részüket a munkából. Például a férfi szomszéd ügyel arra, hogy mindig legyen bor az asztalon. „Gazdaasszonynak is a szomszédasszonyokat hívják el, mert a jó szomszéd szinte mindenét tudja a másiknak, hogy hol tartja, és nem kell mindent a háziasszonynak előadni." 28 A menyasszony felöltöztetése menyasszonyi ruhába, a szomszéd házban történt, ilyenkor a szomszédasszonyok is segítettek a menyasszony „elkészítésében". A menyasszony felkontyolása, menyecske ruhába öltöztetése is itt zajlott le. Haláleset alkalmával a közvetlen férfi szomszédok intézik a temetéssel kapcsolatos dolgokat. Bejelentik a halálesetet a hivatalos szerveknél, elhívják a papot, harangoztatnak, értesítik a rokonságot. A temetésen az elhalt koporsóját rokonok, jó barátok, köztük a közeli szomszédok vitték a vállukon. Ma már ez a szokás szinte teljesen eltűnt, a tsz kocsija szállítja a halottat. Végső tiszteletadásukat fejezték ki az elhunytnak azzal is, hogy ők ásták meg a sírját. A részvétnyilvánításokat a férfi szomszéd fogadta, és köszönte meg a család nevében. A ma lezajló temetéseken sem találkozunk már ezzel a mozzanattal. A tőszomszédok egymás közelében élnek, akarva-akaratlanul értesülnek egymás életének mozzanatairól, a családi bajokról, problémákról. A szomszédság fontos erkölcsi ellenőrző, szabályozó funkciót is betölt. Tépén nem volt szokatlan dolog, hogy a sikertelen házasságok válással végződtek. Ilyenkor, különösen a nők fontosnak tartották, hogy a szűkebb, tágabb közösség előtt igazolják magukat lépésük helyességéről. A szomszédasszony - aki szemtanúja volt a családi élet számtalan jelenségének -, ehhez igyekezett segítséget nyújtani és megfelelően befolyásolni a falusi közösség véleményét. A jó szomszédsági viszonyban levő családok gyermekei szinte egy háztartásban nőttek fel. A felserdülő szomszédos fiúk, lányok együtt mentek bálokba, szórakozni, fársasösszejövetelekre. Sok esetben fordult elő, hogy szomszédos fiatalok házasságot kötöttek egymással. Gyermekkoruktól kezdve egymás közelében nőttek fel megközelítőleg hasonló, vagy azonos normarendszerek között, volt alkalmuk jól megismerni egymást. Ezeket a házasságokat a család is támogatta, szívesen vette. A régebbi építésű házaknál a tőszomszédok kertjét kiskapu kötötte össze. Azzal a funkcióval készült, hogy a szomszédok könnyebben át tudjanak menni egymáshoz, ne kelljen az utca felől kerülni. A két család összetartozását, egymá s ráutaltságát jelképezte. Az újabb építkezéseknél ilyen kiskaput már nem készítenek. A hagyományos falusi parasztközösségben a szomszédsági rendszerek gyakran azonos, vagy még lényegesebb szerepet kapnak a családnál, a rokonságnál. Kialakulásuk a falusi közösség zártságából adódóan törvényszerű, általában független vagyoni helyzettől, osztály-hovatartozástól. Talán a szegényebb rétegek jobban öszszetartottak, jobban egymásra voltak utalva, ennek ellenére a jobbmódúak is igyekeztek kevésbé tehetős szomszédaikkal jó kapcsolatot kialakítani. Ha nincs meg a normális viszony a közvetlen szomszédok között, egész életét megkeserítheti az embernek. A közösség is megszólja a haragosokat. Az általunk vizsgált faluban a 20-30 év közötti generáció különösen fokozott figyelmet fordít a szomszédsági kapcsolatok kialakítására, ápolására, lehetőleg saját korcsoportjának tagjaival. Ennek okát abban látjuk, hogy ezek a fiatalok családalapításukra, életmódjukra, életszínvonalukra vonatkozóan egy közel azonos váro28 NAGY B. i960. 83.