Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Bereczki Imre: Adatok a Óberettyó-mente pásztorainak szellemi életéhez

gely dévaványai gulyás emlékezése: „Ha feljön a zivatar, káromkodunk, kongatunk, szidjuk a gazdáját." Kerekes János is elismerte, hogy káromkodós természet: „Pedig avval az ember nem elébb. Olvastam orvosi véleményt is, hogy a beteg ember magával sincs tisztába." Benne van ebben a lelki nyugalmából kizökkent ember cselekvésének rugója. Kádár Gyulát több mint három évtizedes ismeretségünk alatt csak vízhúzás közben hallottam párszor káromkodni, ha a marhák nagyon lökdöstek egymást. Otthon éppoly kevéssé káromkodott, mint Finta Péter vagy a három Hollósi: Ferenc, István és Imre. A részeges pásztorok minden mondatukat cifra káromkodással „fűszerezték". Kiviláglik belőle, hogy nyegleségből tették. Voltak a tételes vallás szerint is vallásos pásztorok. A szeghalmi B. Nagy Lajos imakönyvet olvasott és énekelgetett. A körösladányi Kovács Jánosnak olyan imakönyve volt, hogy volt benne minden alkalomra való imádság. Az öreg Korom Pál az elpusztult ecsegi templom romja mellett énekelgette bojtáraival az ősi kálvinista zsoltárt: Öröködbe uram pogányok jöttek, És szent templomodat megferzőztették. Jó példáj hagyomány átadásának is. Id. Hollósi Ferenc gulyás is gyakran énekelgetett. A ványai Lázár Papp Sándor mindennapos templomba járó lett, mikor hazaszorult a gulya mellől. Zsiga fia egyházfi hivatalra jutott. Gaál Gergé, Baldácsy báró gulyása, meg a ványai unitárius egyház alapítója lett. Több pásztor hivatkozott rá, hogy Jézus születésekor a pásztorok tették nála először tiszteletüket. A vidék pásztorai annyira a református felekezethez tartoztak, hogy a katolikus Endrőd, bár a szegénység nagy fészke volt, alig adott embert a pásztorság számára. Györffy István szerint „A régi pogány hit az ő lelkükben élt a legtovább."

11 Számos táltostörténetet jegyzett fel e sorok írója kevi, ványai, okányi pásztoroktól. Sőt a kevi pásztorok táitosasszonyt is említettek. Valamennyi táltoshistória a földben rejlő kincshez kapcsolódik, amit a táltos tudomására hoz az őt vendégül látó pásztornak. Annyira általános volt e hit a szilaj pásztorok közt, hogy a CsudabalIát árendáló ványaiak pásztorai kérvényt írattak a községi nótáriussal a puszta tulajdonosaihoz, a széki Teleki grófokhoz: engedje meg nekik, hogy megássák az Óberettyó partján emelkedő Lyukas halmot, mert Szent György nap éjjelén ott tüzet láttak fellobbanni.

1

' Nem ismerjük a beadvány sorsát, de tény, hogy ebben az időben Ványán még jegyzőkönyvet vezettek a boszorkányos bűvészetekről.

1

' Az is tény, hogy a Lyukas halom közepén több mélyedés látszik. A boszorkánytörténetek vidékünk pásztorai közt kisebbségben vannak a táltoshistóriákhoz képest. Ennek magyarázatát a pásztorság patriarchális felfogásában látjuk. A pásztorok által említett boszorkányok mindig csapatosan járnak, s a levegőben nagy zajjal repülnek. E képessége megvan a táltossal rokon veszett doktornak is.

1

'

1 Ugyancsak emberfeletti képességgel rendelkeztek a dudások, akik közül a túrkevei Tulok Balogh Mártont és a dévaványai Kursinát emlegették a pásztorok. „Tudománya" volt a ványai „Öreg Mitru"-nak is. (Hivatalos neve Kosztin Demeter volt, s juhászként került Ványára.) Hogy a népi hitvilág modernizálódik, példa 11 GYÖRFFY: I. m. 19. 12 Dévaványa, Közs. levéltár, 1934-ben talált adat. 13 Uo. 14 Legismertebb köztük a füzesgyarmati Daru Sándor meg a ványai Szálai Sebestyén.