Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Benkő Éva: Az ajándékozás szokásai a Szuha-völgyében

gyerekek szülei műsoros ajándékozási estre fizetnek be, amelyet a falu KISZ-es fiataljai szerveznek. Karácsony első napján, szombat este a falu szegényebb emberei, fiataljai, Zádorfaíván a cigányok házról házra köszönteni, kántálni jártak. Szuhafőn a deréki nemesek közül a gőgösebbek nem engedték be a szegényeket. Volt azonban olyan ház, ahová behívták őket. Ilyenkor a kántálok kellemes ünnepeket köszöntöttek, karácsonyi énekeket énekeltek, a háziak pedig borral, pálinkával kínálták őket, pár fillért, kalácsot, szalonnát, kolbászt adtak. A pásztorbér általános kiegészítői voltak az ajándékok. A gömöri Száraz-völgyben három ünnep - a karácsony, húsvét, pünkösd - jelentette a pásztorok megajándékozásának alkalmát.

31 Szuhafőn e három ünnepnapot a János, István és Pál napi adománygyűjtés pótolta ki. A pásztoremberek (kondás, csordás) kolompot, csengőt kötöttek a nyakukba, úgy hajtottak körül a falun. A házakba nem mentek be, kivitték nekik a bort, pálinkát és a gazdaasszony által előre elkészített csomagot, amiben szentjános kenyérrel töltött kalács, szalonna volt. A pásztorok az ajándékokat hamvasba, tratykosba, kosárba gyűjtötték, a kolbászt, szalonnát, lángost saját készítésű nyársra szúrták fel. Amit így összeszedtek, valamelyik pásztornál elfogyasztották. Természetesen sokáig bőven maradt az adományokból, hisz egy-egy ilyen ünnepi megajándékozás alkalmával olyan nagymennyiségű élelmet összegyűjtöttek, hogy hazahordani is alig bírták. A karácsony meghitt családi ünnep is volt, így a közelebbi rokonok megajándékozták egymást. Régen zsebkendővel, szalaggal, fejkendővel, blúzzal, inggel kedveskedtek egymásnak. Ma már nagyértékű ajándékokkal rukkolnak ki a rokonok: órával, ékszerekkel stb. Újévkor csak a cigányok jártak köszönteni, ezért újév szombatján kalácsot, másnap pedig pénzt kaptak. Ma már csak a rokonok járnak egymáshoz boldog újévet kívánni. A húsvéti pásztor megajándékozást kerülésnek nevezték. Nagypéntek reggelén, kihajtáskor került a pásztor, a falubeliek pedig ismét kivitték neki az előre elkészített adományokat, babot, szalonnát, lisztet.

32 A locsolkodáshoz kapcsolódik a legismertebb húsvéti ajándékozási forma. Húsvét délelőttjén csak a kisebb gyerekek jártak köszönteni, ezért tojást, pénzt kaptak. A délutáni időben kezdték aztán a legények, nős emberek a szomszédok, rokonok házait sorra járni. Gyakran öt-hat fiú összefogott, és úgy mentek. A legények már csak ünnepet köszöntöttek, majd megöntözték a leányokat vízzel, kölnivel. A legények már nem fogadták el a pénzt, ezért őket a háziak leültették, megvendégelték. Sonkával, tojással, süteménnyel, borral kínálták a lányos családok a házukba betérőket. Ez a vidám ünnep tréfás megajándékozásokról is nevezetes: a leány gyakran nem főtt, hanem nyers tojást adott a legénynek, s ha az nem vigyázott, bizony az ünnepi ruhája bánta. Az élet nagy fordulóihoz és a jeles napok szokásaihoz kapcsolódó ajándékozásokkal még nem ért véget az ajándékozási alkalmak sora. Külön kell szólni a falu papjának, tanítójának megtiszteléséről. A papnak és tanítónak általában disznótori, szüreti kóstolóval kedveskedtek. A gyerekek tanítójuknak a mezőn virágot szedtek. A falu módosabb gazdái megengedhették maguknak, hogy a papot és tanítót többször is megvendégeljék. A szegényebbek azonban anyagi helyzetükből adódóan nem tudtak mindig méltó ajándékot átadni, éppen ezért az ajándékozás más formáját 31 UJVÁRY Zoltán: A pásztorok ... i. m. 119. 32 Kotics József gyűjtése.