Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Benkő Éva: Az ajándékozás szokásai a Szuha-völgyében
A hozomány mennyisége általában nem volt előre kikötve. Ha egy családban több lány kiházasításáról kellett gondoskodni, akkor mindegyik lány ugyanannyit kapott. A stafirungba. a következők tartoztak: törülköző, ágylepedő, felszedett abrosz, edénytörlő, zsák, ponyva, szakajtókendő, kendő, sure, vőfélykendő, ing, hálóing, tiszta pamut. Mindezekből jó sokat szőttek (5-40 db), a mennyiséget azért itt is a család gazdagsága határozta meg. A stafírungot különböző bútorok is kiegészíthették . A stafírung házilag készült vászondarabjai helyett ma már gyári termékeket vásárolnak és azt kézimunkáltatják. A nemeseknél a lakodalmi előkészület során marhát, disznót, juhot vágtak, nem szólva az aprójószágokról. A szegényebbeknél legfeljebb disznó járta. Nemes nő nem hívogatott csigacsinálóba, csak a nem nemes. A csigacsinálás ott viszont társas formában ment. 28 A lakodalomba a komák, rokonok, ismerősök kendővel lekötve két fonott kalácsot vittek egymásra téve, ezenkívül tyúkot, tojást, lisztet, tortát, tányért, bögrét, fazekat, lábast. Ma hasonló módon segítenek a lakodalmas háznak a rokonok, ismerősök, az ajándék minősége és mennyisége azonban megváltozott: a bögrék helyett kristálypoharakat, vázákat, értékes háztartási eszközöket, mosógépet, ágyneműt vesznek. A legfontosabb lakodalmi ajándéknak a menyasszonytánccal összegyűjtött pénz számított és még számít ma is, mivel az így összegyűlt pénz az ifjú pár életének megalapozását szolgálja. Ma már nem ritka, hogy egy-egy menyasszonytánc alkalmával 50-100 ezer forint is összejön. Szuhafőn a lagzit végül megtoldták a hajnalozással: kora hajnalban nyársakkal jártak házról házra a lakodalmi vendégek. Az így kapott élelmet valamelyik baráti háznál elkészítették, s így még egy utolsó lakomát csaptak. 29 Az élet harmadik nagy eseményének, a halálnak szokásaiban is jelentős szerepe volt a rokonok, ismerősök, segítségeinek, ajándékainak. Az elhunyt sírját a komák, rokonok ásták. Régebben nem tartottak halotti tort, csak a sírnál kaptak egy-két pohár italt a gyászolók a temetés után. Ma a rokonoknak nemcsak koszorút (az ismerősöknek: csokrot), hanem a temetés előtt a halottas házhoz tyúkot, lisztet, tojást, bort kell vinniük. A temetés után a tor ételeit ezekből készítik. Az eddigiekben bemutatott, az emberi élet nagyobb eseményeihez kapcsolódó ajándékozási alkalmak jobbára csak egy szűk közösség, a család keretcin belüli vizsgálódásokat tették lehetővé. Ezért, ha a falu egészét érintő ajándékozási szokásokat akarjuk bemutatni, a jeles napok szokásai felé kell fordulnunk. Az egész falut megmozgató szokásokkal kapcsolatosan UJVÁRY Zoltán a következőkre hívja fel a figyelmet: 1. A jeles napok szokásai mögött sem tételezhetünk fel egységes, homogén közösséget, hiába vesz részt ezekben a falu minden tagja. Pl. az adománygyűjtés mozzanatát általában a szegényebb fiatalok, gyerekek végezték. 2. A gazdasági-társadalmi élet alakulásával párhuzamosan változnak a szokások, így pl. a szegényebb sorsúak felemelkedésük esetén adománykérőkből adományozókká válnak. Ha a társadalmi folyamat ebben az irányban gyorsan hat, az adományszerző szokás funkcióját elvesztve el is halhat. Ez figyelhető meg pl. Gömörben, ahol a szalonnaszerző farsangi nyársalás teljesen eltűnt. 30 Megmaradt viszont, sőt az ajándéktárgyakat tekintve, még bővült is a december 6-i Mikulás-napi ajándékozás. Ez a nap a gyermekek számára tartogatott meglepetést; gyümölcsöt, diót kaptak. Napjaink Télapója ajándékcsomaggal lepi meg a gyermekeket. A bensőséges családi szokás pedig új formát nyert: az iskolában a 28 LAJOS Árpád: i. m. 49. 29 LAJOS Árpád: i. m. 55—56. 30 UJVÁRY Zoltán: Népszokások és színjátékok. I. rész. Debrecen, 1979, 21-22.
