Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Benkő Éva: Az ajándékozás szokásai a Szuha-völgyében
felöltöztették: pántlikával, szalaggal, kendővel, zsebkendővel díszítették. A módosabb legények, vagy akik már biztosra mentek; egy üveg bort is kötöttek a fára. A fa felállítása után ott álltak és vigyáztak a fájukra éjfélig a legények, hogy el ne vigye más. Ha a leány „elfogadta" a májusfát, akkor másnap cserébe ajándékot adott a fát állító legénynek: inget, hímzett kendőt stb. Május közepéig, pünkösdig állt a fa, s ha addig nem száradt volna el, akkor kidöntötték. Május i-én a lányok legnagyobb büszkesége a szép májusfa volt. 20 Azoknak a lányoknak azonban, akikre haragudtak vagy akik nem fogadták el a májusfát, a büszkeség helyett gyakran szégyenkezés jutott. Alsószuhán az egyik megsértett legény pl. szép pántlikák helyett piszkos kapcát akasztott a fára.^ 1 Volt olyan is, hogy a leány haragudott a fáért, ezért a legény elvitte a fát és egy másik leány kapujához kötötte. Az 1930-as évekig mindkét réteg (nemesek és nem nemesek) a szerelmi ajándékozás e hagyományos formájához ragaszkodott. A 30-as évektől azonban a jómódú gazdáknál divatba jött a májuskosár. 22 A májuskosár ajándékozása - ellentétben a májusfa állítással - nyilvánosan történt, s így komoly udvarlási szándékról tett bizonyságot. E nyilvánosság egyben alkalmat adott az ajándékozó megvendégelésére is. Míg régen minden korú leány - a legkisebbtől az eladósorban levőig - a májusfát kapta, ma már csak a kisebbek ajándéka ez. 23 A május elsejei ajándékozás mai tő formája a májuskosár lett, amelynek elkészítését virágüzletben előre megrendelik. A májuskosárral együtt terjedt el az éjjeli zene adásának szokása. 24 Az, aki éjjeli zenét húzatott, már komolyan udvarolt a leánynak. A leány a zenére gyufát gyújtott, annak jeléül, hogy elfogadja az udvarlást. A szokás a májusi kosárral ellentétben, napjainkban clhalófélben van. Május elseje után, pünkösdkor a legények ismét kedveskedtek a leányoknak egy-egy bokrétával, amit rozmaringból, árvalányhajból, búzavirágból és más mezei virágokból kötöttek. Névnap alkalmával a legény virággal, zsebkendővel lepte meg kedvesét. A legényélet nagy napja a katonasorozás volt és még az ma is. 2 ° Ilyenkor a leányok bevonuló kedveseiknek zsebkendőt hímeztek, horgoltak. A legények cserébe fényképet adtak emlékül. A katonaélet után a legények igyekeztek minél hamarabb nősülni. Értékesebb megajándékozásokra az eljegyzés után került sor. A társadalmi emelkedésnek, a gazdagodásnak az egyik legbiztosabb módja a házasodás volt. A legmélyebb szakadék a két réteg közt a házasodásban van. 20 A nemesek és a nem nemesek közötti házasodást erősen tiltották, gyakori volt a birtokért, rangért való házasság. A birtok egybetartása érdekében néha még az unokatestvérek is összeházasodtak. Ezt már azonban a falu közvéleménye is rosszallóan vette tudomásul. Hogyha a fiatalok vonzalma kölcsönös volt, és a szülők részéről sem volt ellenkezés, a legény szülei és keresztszülei elmentek a lányos házhoz és megkérték a leányt. A lányos ház vendégeit a leendő nászasszony és nász kínálgatta. Szerelmi zálogként, eljegyzési jegy ajándékként ilyenkor a legény szemesgyűrűt, jegygyűrűt ajándékozott a menyasszonyának, a leány pedig jegykendőt, inget, egy öltözet ruhát adott vőlegényének. Ezek az eljegyzési ajándékok napjainkban is hasonlóak. Az eljegyzés után készültek a házasságra: a leány a hozományát, javait készítette elő, a két család pedig közösen beszélte meg a lakodalom gondjait. 2 ' BAKÓ Ferenc: i. m. 289. 21 Kotics József gyűjtése. 22 LAJOS Árpád: i. m. 48. 23 BAKÓ Ferenc: i. m. 262. 24 BAKÓ Ferenc: i. m. 262. 25 LAJOS Árpád: i. m. 48. 26 LAJOS Árpád: i. m. 49. 27 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő: i. m. 341.
