Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Benkő Éva: Az ajándékozás szokásai a Szuha-völgyében

„mondani akar valamit". ... A társadalmi kapcsolatok, a legfőbb élmények, szerelem és halál népművészete ez, a közösségi illem és konvencionális jelbeszéd kötöttségei között.' KÓS Károly később arra is utal, hogy a népművészet más területeihez viszonyítva a régi hagyományok sokkal inkább megőrződtek az ajándékozás tárgyaiban, bizonyítván ez is az ajándékozás szokásának életerejét és maradandóságát. A szerelmi ajándékok kapcsán még egy munkáról érdemes szót ejteni: BAKÖ Ferenc a májusfáról, illetve annak funkcióját átvevő májusi kosárról szolgáltat heves megyei adatokat.

8 A szerelmi ajándékozáshoz hasonlóan bő az élet többi nagy fordulóihoz és a jeles napok szokásaihoz kapcsolódó ajándékozásokról szóló adatközlés. Felesleges ezek közül bármelyiket kiemelni, mivel valamennyiben - ha részletjelenségként is, de - körvonalazhatóan jelen van az adott kutatási terület ajándékozási szokásainak íratlan „illemszabálya". Ha az ajándékozás szokásairól valaha készülne egy teljes összefoglaló, mozaikként összerakva ezekből az apró „részletekből" végül is kikerekedne a kép: a „múlt ajándéka", amely napjaink műveltségét is gazdagítja. Gyűjtésemet az egykori Gömör megye dombjai között, a Szuha-patak völgyében húzódó három faluban, Alsószuhán, Szuhafőn, Zádorfalván végeztem. A három falu együttes tárgyalását több ok is indokolja. Egyrészt: a falvak egymástól csak háromnégy km távolságban fekszenek, így a közeli területi kapcsolat lehetőséget kínál a közös vizsgálatra. Ez a „tőszomszédság" szoros gazdasági-társadalmi-kulturális függőségi viszonyt is feltételez a falvak között. Másrészt: nemcsak a földrajzi kapcsolat, hanem a történeti előzmény is összefogja a falvakat. Mind a három falu ugyanis a dél-gömöri terület legeredetibb, legtipikusabb kisnemesi települései közé tartozik.

!} Az azonban, hogy a vizsgált települések nemesi falvak voltak, nem jelenti azt, hogy életük különbözött volna az úrbéres falvak életétől. A nagymértékű szaporodással járó birtokaprózódás a korábbi viszonyokat erősen megváltoztatta, úgy hogy egy-egy nemes átlag vagyona alig érte el egy jó parasztgazda vagyoni szintjét, sőt igen gyakran alatta maradt.

10 Az ILA Bálint által közölt adatok szerint 1720ban még mind a három falu tiszta nemesi.

11 Időben egyre előrehaladva azonban az ősi nemesség száma fogyni, a cselédség száma viszont növekedni kezdett. A szegényebb, földnélküli rétegek növekedése mégsem változtatta meg a falvak alapvető társadalmi sajátosságát. Ennek oka a gazdák kevés munkaerőszükségletében rejlik, amely éppen csak felszívta a falu munkát vállaló lakosságát, s ezért idegen munkaerő felfogadása inkább csak a nagyobb munkák (pl. aratás) idején történt. Mivel a szuhavölgyi nemesség - a 120 holdas rövidúrtól az 1-2 holdas bocskoros nemesig - szerény vagyoni körülmények között élt, ennek ellenére tudati elkülönülése napjainkig megfigyelhető a volt cselédektől, földnélküliektől. Különösen Szuhafő esetében jelentős ez az elkülönülés.

12 Megismerve a három falu legfontosabb történeti-társadalmi adottságait, több kérdés is felmerül: i. Lemérhető-e az ajándékozás szokásain keresztül a falvakon belüli társadalmi tagozódás? Ha igen: milyen mértékben? 7 KÓS Károly: Szerelem és halál a szilágysági népművészetben. In.: KÓS Károly: Népélet és néphagyomány. Bukarest, 1972. 1210. 8 BAKÓ Ferenc: A májfa és a májusi kosár Heves megyében. Egri Múzeum Évkönyve, IV. 1966. 257-304. 9 ILA Bálint: Gömör megye, IV. Budapest, 1969. 190. 10 ILA Bálint: i. m. 191. 11 ILA Bálint: Gömör megye, II. Budapest, 1976. 412. 12 LAJOS Árpád: Nemesek és partiak Szuhafőn. Miskolc, 1979. c. munkája foglalkozik e különválással részletesen.