Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Küllős Imola: A magyar betyárfolklórról

sabb élet) reményében tolvajlásra: lekötésre, marhaelhajtásra. Ők voltak a betyárok lopott jószágainak orgazdái, a körözött betyárok rejtegetői.

29 Életük tehát szorosan összekapcsolódott a betyárokéval. Ezt tükrözi a betyár- és pásztorköltészet felfogásbeli, tematikus és stiláris rokonsága. Betyárdalaink egyik nem túl gyakori de jellegzetes motívuma az elfogott betyár szemrehányása anyjának, miért engedte rossz útra tévedni. Az anya válaszában a pásztorok és a betyárok azonos minőségként szerepelnek. „- Édesanyám volt kend, / Mért nem tanított kend? Gyenge fának ága voltam, / Mért nem hajlított kend? - Hajlítottalak én, / De te nem hajlottal Betyárokkal, gulyásokkal / A csárdába voltál." (Kiskunhalas, Pest m. KatonaOrtutay II. 436. p. 35. sz.) A betyárballadákban maga a betyár végrendelkezik úgy, hogy megüzeni feleségének: „Jó gondját viselje két gyermekemnek, Se csikósnak, se gulyásnak ne adja, Mer az csak a betyárságot tanulja!" A múlt század végén, amikor tagosították a nagy legelőket, s ezzel végét vetették az extenzív állattartásnak, a szilajpásztorok világával egyszerre szűnt meg a klaszszikus betyárvilág. Erről kesereg több betyárdalunk is : „Míg a világ, világ, világ lesz, A betyárra többé jó nyár sose lesz! Mindenfelé tagosítják a határt, A jó gazda bekötözi a lovát." (Nagyszalonta, Bihar m. KatonaOrtutay II. 453. p. 66. sz.) A hagyományos paraszti közösségeken kívülrekedt, máról holnapra élő betyár megvetette a gyűjtögető parasztot. Amikor csak tehette, ellopta állatait, kiforgatta nehezen megdolgozott pénzéből, megvendégeltette magát, titoktartást és élelemjárandóságot követelt tőle. (A kiskunsági és békési tanyák elején falbavert kam29 Ennek illusztrálására hadd idézzünk REGULY Antal Palóc jegyzeteiből (1857) (s.a.r. SELMECZI KOVÁCS Attila, Eger, 1975.) „A Pásztorok, de különösen a juhász és kondás sokban különböznek a többi földmívelő néptül. Hetykébbek, kevélyebb és férfiasabb tartásúak, de egyszersmind durvábbak, vadabbak és korlátoltabb eszűek, a babonának méginkább alávetettek" (25. p.) . . . . .. „A pásztorok némileg külön castot képeznek, (pásztorember és parasztember), nemzedéken keresztül az a család mindig pásztor marad, és ők maguk közt házasodnak" (25. p.) ... „rablás és lopás, melynek tárgya különösen a disznó a palóczok közt csak a kondás és juhász által űzetik, úgy Hogy különössen a kondás fogalom nem egy a zsivánnyal, a tekintetben egy valódi sajátságos organisatio és testületi szellem létezik köztük, mely sok lovagias vonásokat is hoz köztük létre ... A mit a pásztortul elloptak, azt az ügyes pásztor ismét mástul lopva veszteségét kipótolja . . . Egyik a másikára nem vall, és képes ártatlanul társáért egy két évig börtönben ülni . . . A kondásnak becsületét lopás és börtönülés meg nem rontja, őt akárki úgy fogja felfogadni, mintha az nem is történt volna." (25-27. p.) A betyárokkal való együttműködésről, az orgazdákról összefoglalóan ld. még SZABÓ Ferenc, 1964. 57-70.