Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Küllős Imola: A magyar betyárfolklórról

pósszegen - amit betyárszegnek nevezett a nép, - lógott a betyártarisznya, amelyben kenyér, szalonna és kolbász volt kikészítve az arra járó betyároknak.)

30 A betyárköltészetet megteremtő nép akár csodálattal, akár sajnálkozva szólt a betyár sorsáról - értetlenül és idegenkedve ábrázolta az életformájukat és erkölcsi felfogásukat. Jó példa erre - s egyszersmind a betyárvilág erős lélektani hatását is jelzi -, hogy vannak olyan dramatikus népszokásaink, amelyekben a maszkos alakoskodók egyike a „betyár."

31 A paraszti szemlélet számára a „betyár" figurája épp olyan idegen, asszimilálhatatlan, - viselettel és viselkedési patronokkal utánozható személyiség, mint a szokásokban szintén szereplő „cigány", „vásáros, árus zsidó" vagy valamilyen „mesterember". Még a csárdában virtuskodó és mulatozó betyár, vagy a gáláns szeretőként bemutatott betyár is retteg a rajtaütéstől, mindig menekülésre kész, sosem tudja hol alhatik, mit eszik másnap. Magányos, anarchiába forduló lázadásának szükségszerűen bukás, rendszerint a normálistól eltérő, erőszakos halál a vége. „Falu végin van egy jegenyefa, Arra van egy betyár felakasztva. Ha leesik, megeszik a vadak, Megsiratják az égi madarak. Istenem, ha magam körülnízem, Mit ír nékem az egísz életem? Akasztófa tetejin száradok, Mint a ződ fű én úgy elhervadok." (Nagyszalonta, Bihar m. KatonaOrtutay, II. 445. p. 51. sz.) A betyárköltészet akár reális, akár romantikus, idealizált képet fest hőseiről, érzékelteti a magányos lázadás lehetetlenségét. - Egyébként hiteles adatokkal bizonyítható, hogy a büntetését letöltött betyárt legjobb szándékai ellenére sem fogadta be semmilyen közösség. Sokszor ez a már nem önként vállalt, hanem kényszerű kirekesztettség tette őket igazán kegyetlen, bosszúálló haramiákká.

32 Ezért a betyársorsot a kötöttségek között élő parasztlegény csak végső elkeseredésében választja: ha nem akar hosszú évekig idegen érdeket szolgálva katonáskodni; vagy kis vétkéért túl súlyosnak érzi az „urak" által kiszabott büntetést. De ezzel már a betyárköltészet következő konfliktushelyzetéhez érkeztünk. 2. Míg az első konfliktust elsősorban népköltészetünk szemléletmódja érzékelteti, a második konfliktushelyzet betyárköltészetünk fő tematikája. A feudális társadalom elnyomó intézményei (vármegye, törvények) s azok alkotói, kiszolgálói (urak, pandúrok, zsandárok) ellen lázadó betyár sok esetben a társadalmi igazságtalanságok elleni küzdelem (pontosabban: küzdeni vágyás) képviselője. Vannak olyan történelmi szituációk (ilyen pl. a Rákóczi szabadságharc leverése után, a XVIII. században megerősödő Habsburg elnyomás, majd pedig az 1848-as nemzeti szabadságharcot követő Bach-korszak), amikor a társadalmi elnyomást gyakorló intézmények az országot is elnyomó idegen hatalom kezében vannak. Ilyenkor a törvény ellen lázadók (egyéni indítékaiktól függetlenül) a nemzeti sza30 Ld. Néprajzi Lexikon I. Bp. 1977:280. 31 UJVÁRY Zoltán, 19Ó2. 32 SZABÓ Ferenc, 1964.