Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Méry Margit: A tánc egy mátyusföldi közösség életében

MÉRY MARGIT A TÁNC EGY MÁTYUSFÖLDI KÖZÖSSÉGBEN A Zsitva és a Vág közötti területen fekszik egy több mint hatezer lélekszámú mátyusföldi község, Tardoskedd, amelynek a táncéletével kapcsolatos hagyományokat több éven át figyeltem és vizsgáltam. A falu lakossága a közelmúltig elsősorban földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott. Az utóbbi egy-két évtizedben a gazdasági struktúra átalakulása jól megfigyelhető, amely magával hozta a népi kultúra nagymérvű változását is. Az alábbiakban Tardoskedd népi kultúrájának csak egy szeletét vizsgálom a századfordulótól napjainkig, azonban ebből is jól kitűnik a változás egész közösségre kiható folyamata. Mielőtt részletesen ismertetném Tardoskedd táncéletét, szeretném felvázolni azokat a társadalmi és kulturális fejlődési folyamatokat és szakaszokat, amelyek a falu táncéletének alakulására lényeges irányító hatással voltak. Ismertetésemet a XIX. század utolsó évtizedeivel, ill. a századfordulóval kezdem, amikor a hagyományos paraszti táncok és a régi közösségi élet szokásai még úgyszólván virágkorukat élték, majd napjaink táncéletével fejezem be. Tardoskedden a XIX. század második felében, de még a XX. század elején is kötelező erejű szokások szabták meg az egyén magatartását. Az egyén a közösség által megszabott formáknak kellett, hogy alávesse magát, így természetesen részvétele a táncban, a táncéletben is bizonyos normatív szabályok szerint történt. Ebben a közösségben a legdöntőbb szempont a kor, a települési rend és a nemek szerinti tagolódás volt. Az életkor szerinti tagolódás a legerősebb. A különböző korúak az azonos igény és a feladatkör szerint külön csoportosultak. A táncélet vizsgálatában három korcsoportot különböztethetünk meg: gyermek-, ifjú- és öregkort. E három korcsoport szerepe természetszerűleg lényegesen eltért egymástól. A gyermekkoré a figyelés, a próbálkozás, a tanulás. A második - az ifjúkor - volt a táncéletben a legaktívabb. Ez alakította koronként a táncdivatot, közvetítette az újat. Ehhez képest a harmadik kor szerepe sokkal passzívabb volt. Ebbe a csoportba tartoztak azok az idős emberek, akik figyelemmel kísérték a fiatalság táncéletét. Lehetőség szerint óvták az új divat, az új forma terjedésétől. Szerepük hasonlított a gyermekkoréhoz, azzal a különbséggel, hogy a figyelés mellett egyik fő feladatuk a táncélet másodlagos átélése volt. Mivel minden korcsoportnak más volt a feladata a táncban, ezért külön rendeztek mulatságot a gyermekek, külön a fiatalok és külön az idősek számára. A korcsoportonkénti tagolódás mellett jelentős volt a települési rend szerinti elkülönülés is. Minden nagyobb utca lakóinak megvolt a saját dudaháza, kocsmája, ahová rendszeresen eljártak táncolni, ahol a más utca fiataljai nem lehettek jelen.