Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Szamosújvári Sándor: Az asszimilációs folyamat tükröződése az utódnévadásban

A névváltozatok kérdése mögött egy mélyebb probléma is húzódhat, amit érdemes lenne alaposabban megvizsgálni. Vajon a név egyéni megválasztása, vagy akár bejegyzése mögött is nem egy nagy magyar közösségben élő kisebbségi egyház útkeresése, hovatartozásának a kérdése lappang? A korábban ószlávos, majd szlávos írás és kiejtés bizonyára kérdés elé állította a szülőket. Míg egyesek ragaszkodhattak a nevek szlávos alakjához és kiejtéséhez (Stephan 3), mások ugyan megmaradtak a név mellett, de annak latinos bejegyzését kérhették (Stephanos 17). A szlávos nevektől való elszakadás, s a magyar István név felvételének egy közbülső útja lehetett a latinos alak használata. Talán ahogy Petőfi is rendkívül sokat adott nevére, s a Petrovics nevet elhagyta, hasonló módon igyekeztek kifejezésre juttatni névvel is azt a hovatartozást, amelyik fejlődési útnak csak a kezdetén vagyunk. A névgyakoriság vizsgálatnál az első 20 nevet ha megfigyeljük, szembetűnő, hogy a Joannes név csaknem kétszerese a második helyen álló Michaélnek. Név gyakoris ági kimutatás a görög katolikus fiúnevekről 18 20-18 25-ig: Sorszám: Név: Névelőfordulás : % I. Joannes 40 21,1 2. Michael 18 9.5 3Michaäl 17 9.0 4. Stephanus 17 9.0 5Georgius 6,9 6. Petrus 12 6,3 7. Gábriel 10 5.3 8. Ivanes 9 4.7 9Nicolaus 8 4.2 10. Josephus 6 3-2 il. Alexander 5 2,7 12. Antonius 4 2,1 13Demetri 4 2,1 14. Francis 4 2,1 IS. Demetrios 3 1,6 16. Stephan 3 1,6 17. Valentinus 3 1,6 18. Aloysus 2 1,1 19Josefus 2 1,1 20. Salamon 2 1,1 A névgyakorisági táblázat után a 20 név grafikonon való elhelyezését ha megvizsgáljuk, a már említett Joannes vezetőnév után következő három év aránya közelítőleg azonos magasságot mutat. A többi név elég arányos, szinte lépcsőzetes beosztásban követi egymást (3. sz. grafikon). Bár az asszimiláció és a nagyarányú névanyag változás sokoldalúan érzékelhető, különös jelentőséggel bír a görög katolikus fiúnevek alakulása a század elején. A görög katolikus fiúknál a század elején használatos 30 név számszerint csak hárommal nőtt a 75 év előtti névhasználattól, de név állományában szinte kicserélődött, s az asszimiláció következtében egy nagyfokú elmagyarosodás állapítható meg. Itt is vizsgáljuk meg a névgyakoriságot, s a fenti megállapítást még inkább bizonyítva láthatjuk. A 75 év névvizsgálata alapján a névgyakorisági táblázatok összevetése után megállapíthatjuk, hogy míg 1820-25 között a tíz leggyakrabban előforduló név egyike sem magyar, addig a század elején nemcsak a vezető nevek, hanem valamennyi név magyarrá lett. A névgyakoriságot érzékeltető grafikonból megállapíthatjuk, hogy nemcsak a két vezető név, de az ezt követő 3. 4. név, s a többi nevek is aránylag közel esnek egy-