Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Szamosújvári Sándor: Az asszimilációs folyamat tükröződése az utódnévadásban

SZAMOSÚJVÁRI SÁNDOR AZ ASSZIMILÁCIÓS FOLYAMAT TÜKRÖZŐDÉSE AZ UTÓNÉVADÁSBAN Egy korábbi munkámban Hajdúböszörmény kereszt-, ill. utónévadási kérdésével foglalkoztam, s bemutattam az 1920-as évek keresztnévadási gyakorlatát. Előzőleg a keresztnévadás szokásainak főbb jellemzőit a XIX. század folyamán a református és a görög katolikusoknál is megvizsgáltam. Az említett közleményemben a felekezetektől függetlenül társadalmi helyzet és foglalkozás alapján vizsgáltam a kérdést. Az alábbiakban a hajdúböszörményi görög katolikusok keresztnévadási szokását mutatom be. E mezővárosban a görög katolikusok névadási gyakorlatát 1820-tól 1905-ig vizsgáltam, s a névanyag kicserélődése mögött egy népességi asszimilációs folyamat figyelhető meg. Bár a görög katolikusok lélekszáma és a város lakossága a vizsgált 85 év alatt nagyon sokat változott, annyit megállapíthatunk, hogy e felekezet tagjai a reformátusokhoz képest mindig kisebbségben voltak. Túl a kisebbségen - a görög katolikusok -, a református törzslakosság szemében több szempontból jövevényeknek, idegeneknek számítottak. Ezt látszott erősíteni a görög katolikusok kezdetben szlávosan hangzó névadása, s a görög katolikus egyház irányítása is. Amíg a hajdúböszörményi református közösség egyházi és iskolai szálai a Kálvinista Rómához, Debrecenhez kapcsolódtak, addig a görög katolikus egyház főhatósága a munkácsi püspökséghez tartozott. Az 1820-as években vezetett görög katolikus egyház hivatalos anyakönyvének felírása is ezt bizonyítja: „Hajdú-Böszörményi Görög Catholica Szabolcsban helyezett és Munkácsi Egyházi Megyéhez tartozó egyház anyakönyve." Meg kell jegyezni, hogy akkor még nem volt Hajdú vármegye, csak hajdúkerület, s nem volt önálló magyar görög katolikus püspökség sem. A mezővároson belül ugyan kisebbségben volt a görög katolikus egyház, de a környék legnagyobb, legerősebb egyházának számított, amelynek számtalan filiája volt. 5 éves időszakot megvizsgálva külön foglalkozom a leányok és külön a fiúk névadásával. Az 1820 és 25 közötti névadás után a századforduló 1900 és 1905 közötti éve kerül vizsgálat alá. Mind a fiúknál és mind a leányoknál a 75 év elég nagy idő a változás érzékeltetésére. Szándékosan tanulmányom befejező részében foglalkozom egy közbenső évvel az 1848-49-es év vizsgálatával, amely 1 év utólagos bemutatása is adatszerűen bizonyítja az asszimilációs folyamat elég gyors lezajlását, s a névanyag változásban annak a befejezéséhez való közeledését is.