Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Földesi Béla: A Szentgyörgyi-gyűjtemény és Gergely-napja köszöntői és azok variánsai
(A Lóskay kódex Gergely-napi köszöntői In.: Ethnographia, 1975, 603-617.; valamint Gergely-napi dramatikus iskolai színjáték a Tolvay éne ke s könyv ben, In.: Tanítóképző Főiskolák Tudományos Közleményei 1978: 183-209.). Most egy újabb adalékkal kívánunk hozzájárulni annak bizonyítására, hogy a XVIII. században elsősorban a református kollégiumoknak köszönhető az, hogy erről a középkori egyházi-iskolai-néprajzi szokásról ennyi írott emlékünk maradt fenn. A debreceni református kollégium könyvtárában található Szentgyörgyi József gyűjteménye (Versus varii collect i a Josepho Szent György ab anno 17j9. Könyvtári jelzete R 702 ff.) Ebben a gyűjteményben összesen öt Gergely-napi éneket, köszöntőt találunk. Tulajdonosa Szentgyörgyi József, aki 1780-86 között a kollégium diákja volt, majd Debrecen város tisztifőorvosa - akkori kifejezéssel főfizikusa lett. Kérdés, hogyan kerültek a gyűjteménybe ezek a köszöntők, melyek egyikéről SALÁNKY József azt írja, hogy „az 17 50-es években és még később is vizsgái vers volt a kollégiumban." (Ábécés könyv és iskoladráma. Debreceni Szemle, 1929, 250252). A kollégiumban olyan verseket is tanultak a diákok, amelyek nem kapcsolódtak Debrecenhez, hiszen a városban nem alakult ki a gergelyjárás szokása. Máshol kell keresni a magyarázatot. A debreceni református kollégium ebben az időben az ország legnagyobb kollégiuma volt, és ami igen döntő, kiterjedt partikulával rendelkezett (ennek részletezését lásd NAGY Sándor: A debreceni kollégium története. I. köt. Debrecen, 1940.) A kor társadalmi adottságaihoz alkalmazkodva igen körültekintően és helyesen jártak el a kollégium vezetői, amikor olyan köszöntőket, énekeket is megtanítottak növendékeiknek, amelyeket elsősorban akkor mondattak, énekeltettek el, amikor tanítói munkájuk során erre szükségük volt. Márpedig - ismerve a kor tanítói társadalmát, annak megbecsülését, fizetését stb. -, valóban szükség is volt erre. A Gergely napján elmondatott köszöntőkért kapott anyagi juttatás jelentősen növelte szűkös jövedelmüket, tehát anyagilag is érdekeltek voltak abban, hogy tanulóik minél több Gergely-napi köszöntőt tudjanak. Ezért tanultak a református kollégiumok diákjai Gergely-napi köszöntőket, énekeket és dramatikus színjátékokat. Csak így érthető meg, hogy a későbbi néprajzi gyűjtésekben rögzített Gergely-napi köszöntőkben miért térnek vissza ismételten a református kollégiumokban tanultak. Mivel az 1800-as években meginduló néprajzi gyűjtések Gergely-napi versvariánsai valamilyen formában megtalálhatók az 1700-as évekből fennmaradt református kollégiumi kéziratokban, ezért látjuk fontosnak felhívni a figyelmet ezek nagy értékére, és még egyre: igyekezzünk mindenkor visszamenni az „alapokig", s akkor nagyobb bizonyossággal állíthatjuk, hogy a gergelyjárás szokáskialakulásában melyek voltak az egymást követő lépcsőfokok, mi volt az „ősforrás" és mi a „variáns". A sorrendet felcserélni nem lehet és úgy bizonyítani a szokáskialakulást és fejlődést, mivel a gyűjtés - az 1800-as évek második felében és az 1900-as évek elején - katolikus településen történt, a szokás is a katolikus eredetű. A kérdés ennél sokkal összetettebb és bonyolultabb és csak összefüggésében érthető meg. Mindezek illusztrálására eredetiben közöljük a Szentgyörgyi által lejegyzett köszöntőket és énekeket, majd mindegyik után - a teljességre törekvés nélkül - azok későbbi variánsait. 10 Gergelly napi Ének A Kalendáriom harmadik levele Ma reggel hogy kérdem nékünk igy felele Ma van Gergelly napja mellynek az a' jele Hogy verbuválással seregünk fel kelne.
