Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Földesi Béla: A Szentgyörgyi-gyűjtemény és Gergely-napja köszöntői és azok variánsai

F ÖLD ESI BÊLA A S ZENT GYÖRGYI GYŰJTEMÉNY GERGELY-NAPI KÖSZÖNTŐI ÉS AZOK VARIÁNSAI A népszokások ún. Jeles napok csoportjában találjuk március 12-ét, I. vagy nagy Szent Gergely pápa napját ("föc^-ben) akit 830-ban IV. Gergely pápa az iskolások patrónusává tett. Ettől az időtől kezdve napját nagy pompával ünnepelték nemcsak a középkor katolikus iskoláiban, hanem a reformáció elterjedése után egyaránt megtaláljuk az evangélikusoknál és a reformátusoknál is. Folklorisztikai vonatkozásban e naphoz egy cselekményen belül két jelentős esemény kapcsolódik. Egyrészt az iskolák tanulói verses, énekes köszöntőkkel tudásukat bizonygatták és új tanulótársakat kerestek (verbuváltak), másrészt adományokat gyűjtöttek maguk és tanítóik számára. A szokásleírással a hazai néprajz-iskolatörténeti irodalomban rövidebb-hosszabb tanulmányok formájában találkozunk, de ebben a témában olyan gyűjteményes monográfia, mely a kérdés teljes feldolgozására vállalkozott volna, még nem jelent meg. Rövid tanulmányunkban egy újabb adalékkal kívánunk ahhoz a munkához hozzájárulni, hogy elősegítsük a szokáskialakulás, megőrzés és továbbfejlesztés feldolgozó és összehasonlító munkálatait. A magyarországi gergelyjárás szokáskialakulásának történeti feldolgozása tehát még várat magára. Terjedelmi kötöttség miatt jelenleg meg sem kíséreljük ennek összefoglalását adni, annyit azonban szükségesnek látunk már most megjegyezni, - amit az anyaggyűjtés során egyértelműen megállapíthattunk -, hogy a magyarországi ún. „vonulási kép" lényegesen eltér a néprajzi irodalomban eddig elfogadott és publikált állásponttól. Olyan katolikus egyházi eredetű, de iskolai szokásról van szó, amelynek megőrzéséről és továbbfejlesztéséről hazánkban a protestantizmus térhódítása után elsősorban a református kollégiumok gondoskodtak. Ez a megállapítás ma már bizonyítható. A gergelyjárás szokáskialakulásához kapcsolódó „Szent Gergely doktornak, híres tanítónak az ő napján . . ." kezdetű ének Ács Mihály: Zóngedező mennyei kar c. evangélikus énekeskönyvében maradt fenn (Lőcse, 1696: 69-70.), a ma ismert legtöbb variáns is erre vezethető vissza. Tudomásunk szerint ennek előtte sem kéziratban, sem nyomtatásban nem jelent meg Gergely-napi köszöntő vagy ének, pedig a szokás minden bizonnyal régebbi eredetű. Az 1700-as évekből viszont már több református kollégiumi kézirat maradt fenn, s ezekben jelentős számú Gergely-napi köszöntőt, éneket, rythmust, cantiót találunk. Ugyanakkor katolikus kéziratban mindössze egyet, a Cantionale Catholicum 1719-es kiadású énekeskönyv elé kötött, de a XVIII. század végére datálható az ún. Ács-féle 13 alapvers 9 versszakát, minden között sorrendiség nélkül. Két korábbi tanulmányunkban erre már utaltunk