Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Bakó Ferenc: A település, építkezés történeti, néprajzi kérdései és csoportalakító ereje a poroszlói Tisza-tájon

meg új házba is beépítették. A kemence formája kör alaprajzú, boglya kemence, amit különféle időpontokban, pl. Kiskörén 1950 körül a szegletes „sifon kemence" váltott fel. Általános a téglából épített szabadkémény, amit az 1770-es években az uraság már előírt, de századunk elején áttértek a többnyire indófli-nak nevezett zárt kéményre. Kiskörén 1910 körül honosodott meg a vaslemez ajtaján sárgaréz pántokkal díszített, zárt „szentandrásis konyha". Jászszentandrási mesterek készítették és 1960-ban huszonkét ilyen konyháról tudtak a faluban. A most ismertetett és területünkön általános kemence típus mellett halvány emlékeit találtuk meg a belülfütős, úgynevezett palóc kemencéitek is. Poroszlón és Tiszanánán a hagyományra tudunk hivatkozni, Tiszahalászon pedig egy okleveles adatra. Itt a püspöki uradalom ingatlanainak 1799. évi összeírásakor az épületek között szerepel a kerülő háza, amely paraszti módon van építve és egy szobácskából és egy kamrából áll. Minthogy más falvakban (Sarud, Tiszanána stb.) a juhász és egyéb alkalmazottak lakó helyiségeinek felsorolásában mindig szerepel a konyha, itt arra kell gondolnunk, hogy a tiszahalászi házacskában konyha nem volt, a kemencét tehát a szobából fűtötték. Ez pedig megfelelője az északi, palóc kemencének. A tüzelőberendezés hagyományos formái már igen régen elpusztultak, úgyhogy a szóbanforgó palóc tüzelőberendezésnek is kevés példája maradt meg még annak klasszikus elterjedési területén is. Ez a tény is támogatja feltevésünket, mely szerint a belülfütős kemencetípus a XVIII. és a XIX. században e Tisza menti tájon is használatban volt. A legrégebbi, megfigyelt házak födémje tapasztott, amit mestergerenda tart. A XVIII. századtól egészen a XIX. sz. végéig készült, az utolsó építési évszám,