Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Bakó Ferenc: A település, építkezés történeti, néprajzi kérdései és csoportalakító ereje a poroszlói Tisza-tájon

14- kép. Nyeregtetős ház deszka oromzattal, kőkeretes ablakokkal, homlokzatba épített kiskapuval. Tiszanána, Arany János u. 17. sz., katolikus rész. Épült 1858-ban. 1893, Űjlörincfalváról ismert. A falu viszonylag szegénységével magyarázható, hogy itt az áttelepülés utáni évtizedekben csak tapasztott födémek készültek, minthogy olcsóbbak voltak a deszkás födémnél. A vesszőt, a nádat helyben és talán ingyen meg lehetett szerezni, a fenyő deszkáért pedig fizetni kellett a tutajosoknak. Egyedül Tiszanánán találkoztunk két lakóházzal, amelynek első szobája deszkás, a hátsó tapasztott mennyezettel készült (1858, 1868). Mester gerendás, deszkás mennyezetet csak három faluban, Sarudon, Tiszanánán és Kiskörén találtunk. Készítésének legkorábbi évszáma 1854 (Kisköre), majd századunk közepéig, az egysoros háztípus építésének elhagyásáig dominál. A födém, illetve a mestergerenda egy sajátos tartozéka az első szoba közepe táján, a kemence közelében álló oszlop, amit északi, palóc területen „boldoganyá"nak, vagy „boldogasszony fájá"-nak neveztek. Annak ismeretében, hogy e terület milyen gazdasági, kulturális és politikai szálakkal fűződik az északi tájhoz, különös gondot fordítottam a középoszlop meglétének, elterjedésének vizsgálatára. Ennek eredményeként egy oszlopot találtam Poroszlón, aminek a nevét nem tudták, talán régisége miatt, mert 1792-ben készült. A többi faluban már csak emlékével találkoztam: Sarudon boldogasszony fája, Tamaszentmiklóson boldoganya, Kiskörén ágas névvel, másutt név nélkül. Tiszanánán a katolikus falurészen bizonyára meg lehetne találni, de itt ilyen irányú kutatás még nem folyt. Helyszíni gyűjtéseink e tájon már főleg nyeregtetőt találtak, de minden jel arra mutat, hogy ennek előzménye a konty tető volt. Sarudon a XVIII. századi uradalmi