Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Voigt Vilmos: A folklorisztika egykor és most

tok vagy megoldások egész sokasága bontakozott ki. A folklorisztika tudományában is lényeges változások peregtek le, és ezek nem sokban különböznek azoktól, amelyek a rokontudományok (nyelvtudomány, irodalomtudomány, antropológia, történettudomány, művészettörténet, és általában a filozófia) területén zajlottak le. A változások egy része már ma is lemérhető, mások csak most vannak kibontakozóban. Éppen ezért nehéz helyesen megítélni mindegyiket, jóslatokba bocsájtkozni a folklorisztika jövőjét illetően. Mégis ilyesfajta jóslatokat szeretnénk tenni, azért, mivel szükségünk van arra, hogy világosan lássuk a mai folklorisztika előtt álló perspektívákat. Napjaink folklorisztikájának első jellemvonása az, hogy a tudományos kutatás, a szaktudományi folklorisztika világméretűvé tágult. Ez a folyamat megállíthatatlanul hömpölyög végig Ázsián, Afrikán és Dél-Amerikán. Ezelőtt mintegy ötven évvel hivatásos folkloristák csupán Németországban és a skandináv államokban voltak. Itt találtunk központi folklór archívumokat is. Ma szinte minden egyes bölcsészeti egyetemen van valamilyen formájú folklór oktatás, és szinte minden fővárosban épül vagy működik folklór archívum. E világ-folklorisztikát ma még praktikus szempontból sem tudjuk kellő képpen áttekinteni. 1961 végén jelent meg DORSON profeszszornak, az Egyesült Államok utazó folklorista-szervezőjének a szerkesztésében egy mintegy 200 lapos kötet Folklore Research Around the World címmel. E koránt sem teljes összeállításban külön fejezet foglalkozik a mexikói, japáni, kongói folklorisztikai tevékenységgel. Csupa olyan téma, amelyről néhány évtizede egy szót sem lehetett volna írni. Ebből az összefoglalásból még hiányoznak a szocialista országok, akiknek a képviselői először az 1964 augusztusában Moszkvában tartott VII. Nemzetközi Antropológiai és Etnológiai kongresszus folklór szekcióinak munkáiban kapcsolódtak bele a nemzetközi tudományos vérkeringésbe. Egy hónappal a moszkvai kongresszus után, egy athéni mesekutató kongresszus alkalmával került sor az Unesco bizonyos támogatását élvező nemzetközi folklorisztikai társaság (régi nevén CIAP, új nevén SIEF) újjászervezésére. Az új célkitűzések szerint ez a nemzetközi fórum egyesítené a világ folkloristáit, szocialista és kapitalista országokból egyaránt. Noha még mindig nem optimális arányban, de ezen a megbeszélésen is részt vettek a szocialista országok képviselői, sőt az új szervezet megformálásában tevékeny szerepük volt. Nem táplálhatunk ugyan hiábavaló reményeket, a folklorisztika társadalomtudomány, amelyben a két világrendszer képviselői többet fognak polemizálni, mint egymással együttműködni, mégis örvendetes az a tény, hogy az egyes nemzeti folklorisztikák kiszabadultak elzárkózottságukból, és legalább lehetőség formájában adva van a nemzetközi együttműködés mindazok számára, akik ezt szükségesnek tartják. (Az már a történet iróniája, hogy az új szervezet egyáltalán nem dolgozik.) Külön kérdés az, hogy van-e ma már olyan elmélete a folklorisztika szaktudományos ágának, amely alkalmas lenne arra, hogy egy egész földkerekség folklórját értelmezni lehessen a keretei között? Némi egyszerűsítéssel azt válaszolhatjuk, hogy ilyen kifejezetten folklorisztikai rendszer nincsen, és kevés reményünk lehet arról, hogy egyáltalán lesz. Egyetemes folklórelméletet eddig csupán a földrajzi-történeti (finn) irányzat kísérelt megalkotni. Ennek lapos pozitivizmusát, a genetikus népköltészeti kapcsolatok (a sokat csúfolt kacskaringós migrációk és ellen-migrációk) önkényes szövevényét, a gombostűreszúró változatkeresgélésből származó mesetípuseredeztetési kártyavárakat éppen az egyre növekvő anyag söpörte el az útból. Azokban az országokban, amelyekben csak mostanában indul meg a rendszeres folklorisztikai kutatás, egy ideig nyilvánvalóan van még jelentősége az ilyen, finn iskola célkitűzéseire támaszkodó munkáknak. Egyre-másra készülnek még a nemzeti mesekatalógusok, ballada-gyűjtemények, epikus motívum-indexek, a nemzeti népköltés