Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Voigt Vilmos: A folklorisztika egykor és most

reprezentáns antológiái: csupa olyan vállalkozás, amelyek fontosságát nem tagadhatjuk le. Ha azonban olyan folklorisztikai kutatásokat veszünk szemügyre, amelyek már rendelkeznek e katalógusokkal, típusmutató kartotékokkal, vagy akár lyukkártyákra áttett tartalmi-formai rendszerezésekkel, nagy meglepetésünkre azt tapasztaljuk, hogy e boldog országok szerencsés kutatói általában keseregnek azon, hogy katalógusok erdejében ülve sem tudják igazán meghatározni azt, mi is a folklór. Az előbb már említett athéni mesekutató kongresszuson (tegyük hozzá ehhez azt, hogy a mesekutatás messze a legfejlettebb ága a folklorisztikának) éles hangon bírálták THOMPSON legutóbbi mesekatalógusát, vagy a készülő mondakatalógusokat, éppen azoknak az országoknak a kutatói, akik a legrégibb és legvaskosabb katalógusok, legrégibb és legterebélyesebb archívumok létrehozói voltak. A finn iskola elvei elavultak, ezeket követve képtelenek vagyunk a folklórt világjelenségként értelmezni, sőt, ha tovább követjük az időmúlta elveket, magát a kezünkbe kerülő anyagot értjük félre, hamisítjuk meg. Napjaink szaktudományi folklorisztikája válaszút előtt áll. Vagy a tehetetlenség törvényétől hajtva tovább folytatja eddigi működését - ez esetben egyre nagyobb méretű folklorisztikai csődtömeget halmoz fel; vagy merészen (és nem számolva bizonyos kezdeti költségtöbblettel) szakít kinőtt múltjával, és új utakra tér. Természetesen az utóbbi megoldás nem is olyan egyszerű, hiszen új perspektívákkal kellene rendelkeznie. Honnan vegye ezeket az új perspektívákat a folklorisztika? Sokan arra gondolnak, hogy a folklorisztikán belülről, a finn iskolával szemben álló elvek képviselőitől. Ugyanis már a két világháború között is több olyan munka jelent meg, amelyek szerzői a földrajzi-történeti rendszerzés meglevő módszerei helyett új megoldásokat javasoltak volna. Általában véve azt mondhatjuk e kísérletekről, hogy mindegyikükben volt egész sor részletigazság; ami azonban a megoldásokat illeti, ezek mégsem voltak elég merészek, eléggé radikálisak. A svéd VON SYDOW például elveti a folklór szövegek hullámszerűen elképzelt terjedését, és cserébe egyes nemzeti hagyományok egészének, lokális műfaji csoportoknak a vizsgálatát javasolja. Nem elégedett a finn módszerű típuskatalógusok belső sorrendjével sem, és új típusrendszert kíván. Mindezekben a részletkérdésekben igaza van, csupán az a baj, hogy az ő reform-folklorisztikája sem tér el sokban a támadottól és életműve még így is töredék maradt amahhoz viszonyítva. A finn iskola egy másik ellenfele, Albert WESSELSKI irodalomtörténetté degradálta-emelte a folklorisztika jórészét. Amikor megjelent egy földrajzi-történeti irányultságú mesemonográfia, takaros következtetésekkel az egyes típusok eredetéről, WESSELSKI megírta a maga recenzióit, amelyekben megemlített néhány olyan középkori változatot, amelyeket a monográfus nem ismert. Összedőlt a mesetípusmonográfia nagy fáradsággal felépített tornya, de az olvasó WESSELSKI-ből csak anyit tanulhatott meg, hogy mindig vannak olyan meseváltozatok, amelyek elkerülik a monográfiaírók Árgus-tekintetét. A két háború közének nagy tekintélye volt a holland André JOLLES is. Az ő Einfache Formen című művét ma is előszeretettel idézik, főként a német irodalomelméletek. JOLLES nem hadakozott a finn iskola ellen, csupán tudomást sem vett arról, mindvégig a maga teoretikus fogalmai és körmönfont körmondatai között maradt. Az ő elgondolása szerint nem az egyes folklór alkotások kutatása a cél, hanem az „egyszerű formák" egészéről kell képet alkotnunk. Az egyes egyszerű formák egy-egy sajátos szellemi tevékenységnek (Geistesbeschäftigung) felelnek meg, önmaguktól lesznek (Sichvonselbstmachen) - amint ezt már a romantikus esztétika és folklorisztika egy évszázaddal azelőtt is állította. Természetes, hogy sem a mese, sem a monda, sem a legenda, sem a saga, sem a vicc, és a többi, JOLLES által interpretált műfaj (azaz egyszerű forma) sem érthető meg e steril, történelmietlen és társadalmiatlan magya-