Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Ács Anna: Kultikus funkciójú lepelszél
4. kép ban és a színes hímzésnél az élénkebb színek használatában különböznek a magyar lcpedővéghímzésektől/' Halotti lepelszélünk esetében, mivel előrajzolót nem feltételezhetünk a minta szabad rajzolata miatt, élénk fantáziájú hímzőt vélhetünk. Díszítő elemeit szokás szerint a természetből merítette, viszont azokat erősen stilizálta. Kedvelt motívumai a szív, tulipán, napraforgó, gránátalma, virág három csipkézett sziromlevéllel (szegfű?), levelek, indák, korona, madár, teret kitöltő geometrikus alakzatok, s mindezek formai variánsai. Központi mintája az ún. olasz korsó népi változata, amely szívből kinövő csokorábrázolás, kétoldalán koronás madarakkal. A csokor középső tulipánja melletti virágfejek elgondolkozásra késztetnek, nem egyszerű „leképezésről" tanúskodnak. A korona, felette a finoman megformált aprócska tulipánnal és a két meghajló sziromlevél - de a többi sziromlevél is - madárfejek képzetét keltik, így elnövényesedett állatábrázolást sejthetünk benne. A mesterke s egyben a lepelszél legérdekesebb díszítményc a szívtestú, koronás kétfejű sas. Mintha két újabb, kisebb fejet (sasfiókák?) is felfedezhetnénk a korona két oldalán. Mivel lepclszélünk alkalmi használatú, a horvát nagycsaládok által megbecsült halotti lepedőt díszített, felmerülhet a gondolat, hogy a hímzett ornamentika az esztétikai hatáskeltés szándékán kívül szimbolikus jelentéstartalmat hordozhatott a népélet más tárgyaihoz hasonlóan. Bár a ma Bezenyén élő horvátok már semmiféle motívummagyarázatot nem tudnak adni, a múlt században, vagy a lepelszél készítésésének idején a XVIII. század második felében az egyes elemek jelképi használata élő gyakorlat lehetett. A madármotívumban égi madarat vélhetünk, ősi mágikus ér6 1979-1980 között végzett néprajzi gyűjtéseim eredményei bizonyítják c megállapításomat.