Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Bakó Ferenc: A település, építkezés történeti, néprajzi kérdései és csoportalakító ereje a poroszlói Tisza-tájon

6. kép. Tiszahalász 1782-ben, a Tisza partján. tusok telkeit jelölték ki. A két különböző vallású népesség elszigeteltsége napjainkig fennáll: a kelet-nyugati irányban húzódó Arany János utca közöttük a határ, a különállást pedig az fejezi ki a legjobban, hogy az általános Alvég - Felvég elnevezés itt mind a két falurészen megvan éppen úgy, mintha két önálló település élne egymás mellett. - Valószínű, hogy a XVIII. század végén, vagy legkésőbb a múlt század derekán T iszahalász-Ú jlőrincfalva beltelkeit is rendezték, de erről az eseményről nincs adatunk. A régi falut ábrázoló 1868. évi térkép mindenesetre rendezett faluképet mutat szabályos utcákkal, házsorokkal és telkekkel. Az új falu, épp úgy, mint a régi egyetlen utca, de az új helyen már két templom is áll egymás közelében, tanúsítva, hogy a tiszanánai esethez hasonlóan az uradalom itt is csak részleges lakosságcserét hajtott végre. A reformátusok egy része helyén maradt. Településeink építkezésmódját alapvető módon az anyagok elérhetőségének, beszerzésének lehetőségei befolyásolták. A Tisza és árterülete nagy mennyiségben kínálta a nádat, a sást, amivel a házak tetejét fedték. A nád és vessző szerepének jelentőségét azok az adatok jelzik, amelyek korai házakról, vagy éppen közösségi épületekről szólnak. A kiskörei református prédikátor háza és az iskola épület a XVIII. sz. első felében „karózott sár-"ból, a poroszlói református kápolna nádfallal épült. A táj népi építkezéséről az 1-72S. évi országos összeírás szolgáltatja az első információkat. A Heves megye Tiszai járására kiterjedő felmérésben Tiszahalász kivételével településeink mind helyet kaptak. (Halász valószínűleg akkori kis létszáma miatt maradt ki.) Az összeíró szokatlanul nagy gondot fordított a lakóházra, annak