Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Szabadfalvi József: Vándorárusok

rongyot, csontot - mint mondták - guba- és bundadarabokat, mindenféle ócskaságot. Az uradalmakban a döggödör környékén mindig került sok csont, amit az idő már kifehérített, a cselédek gyermekei ebből csináltak egy kis zsebpénzt. A pusztákon felkereste a különböző pásztorszállásokat. A juhászoktól a bőröket, a bojtároktól a legelőn elhullajtott és összegyűjtött gyapjút vették meg. A gulyaállásokon a lenyírt farokszőrt vásárolták össze. A rendes gulyás nem hagyta, hogy az előtte járó marhának földet érjen a farka és összecsapkodja magát. Amikor a gulya az álláson hevert, lenyírta, visszavágta a farkát. A csikósokat leginkább júniusban kereste fel, amikor a lovak sörényét és farkát visszavágták. A kondástanyán a disznósertét vásárolta meg. A fütyülős zsidó az elmúlt századok pusztájának jellegzetes alakja volt, útjai során sok üzenetet közvetített és sok fiatal párt összehozott. Sok helyütt gyűrűszsidónak is hívták, mivel fényes rézgyűrűket is árult. Sok szegény pusztai pásztorlegény vette meg tőle jegygyűrűjét, a római katolikus esketések nem folyhattak le gyűrű nélkül. A tollaszsidó összevarrt ponyvával a hátán járt, benne vitte a húzósmérleget. így hívta fel jöttére a házak lakóit: „Mi van eladó? Toll, bőr van eladó?" Vette a tollat, az elhullott állat bőrét. Szombat kivételével minden hétköznap reggelén járta az utcákat. Ha toll volt eladó, a gazdaasszony hívta be, ha pedig állatbőr, akkor a gazda. Áruját a hátán, a ponyvában vitte. Nádudvar népe nagyon sok libát és kacsát tartott. A köség szélén, a libalegelő fehérlett a sok libacsapattól. A község mellett folydogáló két ér, a Kösély és a Rendek mellékén pedig nagyon sok kacsa csapat kereste élelmét a nádasok között. Az állatokat minden hat hétben megtépték, ezek tollát a lányok stafírungjához használták, vagy a házaló kereskedőnek adták el. A falvakban a háztól vitte el, a tanyán lakók felesleges tollát a hetipiacokon vásárolta össze. Az emlékezet megőrizte a vándor istóriások (históriások) tevékenységét is. Hetipiacon, vásárokon, vasárnapi gyülekező helyeken és forgalmas utcasarkokon állt és énekelve kínálta portékáját, az istóriáskönyveket. Kalapja mellé tűzött egy-egy példányt, a többit hóna alatt tartva, 10-15 fillérért kínálgatta. Árusítottak nyomtatott vőfélykönyveket, szerelmi levelezőkönyvet és álmoskönyvet is. A Nádudvaron megtelepedő kereskedők, az ún. szatócsok üzleteinek fejlődésében két tendencia figyelhető meg. Az első időszakban a vándorárusok által ideszállított árut is igyekeztek megvásárolni, később azonban már a készítők vasúton juttatták el hozzájuk az árut, ez esetben már csak a közvetítő vándorkereskedők szerepe fokozatosan csökkent. A falvakat járó vándorkereskedők tevékenységének jelentősége a századfordulótól fokozatosan csökkent, hozzájárult ehhez a trianoni határ meghúzása, a vasút kialakulása, valamint az állandó nagy- és kiskereskedői hálózat kiszélesedése. -