Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Petercsák Tivadar: Adatok a Zemplén-hegység és az Alföld közötti paraszti árucseréhez

ket Nyíregyházára, Debrecenbe, Nagy Váradra szekerekkel hordanak eladni kapa kasza nyeleket, fa villákat, gereblyéket, kerektalpakat tsinálnak."

16 A recens hagyomány szerint a lakosság nagy része a Hutákban is inkább az erdei fakitermelésből élt, csak néhány idősebb ember készített eladásra gereblyét, favillát, lámpásokat. Új hután 3-4 faragó öregemberről tudnak. Az uradalmi erdőkből szerezték a fát, és egyszerre nagyobb mennyiségű szerszámot csináltak. Saját vagy fogadott szekérrel vitték eladni a hegyaljai városok (Sárospatak, Tokaj) vásáraira. Leggyakrabban hasított háromágú favillát és gereblyét készítettek. Óhután a 80 éves id. Bárány József 1979-ben egy nap alatt készített el egy gereblyét és 50 forintért adja el kézből. Eladásra készítettek még tilót, szátvát, orsót, guzsojt, fakanalakat, szakajtókat, rövid nyelű szórólapátokat és fakeretes, üvegezett gyertyás lámpásokat}

7 Az árut vásárokon pénzért értékesítették, de cserélték kukoricára, búzára úgy, hogy az eszköz értékének megfelelően egyszer vagy többször kellett megtölteni terménnyel az erre a célra maguknál tartott edényt. A Hegyközben Füzéren és Pusztafaluban faragták a járomfejeket és készítették a kész jármokat. Az első világháború előtt 2 koronáért, a két világháború között 4-5 pengőért, az 19 50-es években pedig 30-60 forintért adtak egy járomfejet. Egy kész járom ugyanekkor 100-120 forintba került. Ez a két falu látta el vonóeszközzel a délebbre eső községeket, de még a Bodrogközbe, néha a Tiszántúlra is vittek jármokat, amikor ölfát vagy épületre való fát vittek eladni.

18 A Bodrogközben csereterményért is árulták. Kovácsvágáson, Pusztafaluban faabroncsos hordókat készítettek, s a két világháború között 6-7 pengőért adták el darabját a Hegyalján. A századforduló idején hordóabroncsnak való mogyorófát, nyírfát is hordtak tokaji kádároknak. A hegyközi Hutákban, Kovácsvágáson, Pusztafaluban és Pálházán eladásra is faragtak különféle mezőgazdasági szerszámokat és a kendermunkához szükséges eszközöket. Egyesek, mint pl. Pálházán Telicsák András rendszeresen eladásra faragtak, mások csak alkalomszerűen. Volt olyan is, aki télen készített nagyobb mennyiségű szénvonót, gereblyét és a tűzifát szállító szekerek tetején hordta eladni a Bodrogközbe. Telicsákék az 1970-es évek elején is készítettek gereblyéket, szerszámnyeleket és a vásárokon értékesítették. Az 19 50-es évekig szekérrel hordták a Bodrogközbe, Karcsán egy lerakatuk is volt. Nyír ágseprőt (Mogyoróska), seprőt (Vágáshuta) kevesen kötöttek eladásra. Mogyoróskán néhány ember a tűzifa tetejére rakva vitt néha 20-30 seprűt eladni, de aki seprűvel kereskedett, azt lenézték a faluban. Idős férfiak azonban még az 1970-es években is foglalkoztak seprűkészítéssel. A 85 éves Sikora Imre volt vándor ablakos Vágáshután még 1972-ben is rendszeresen kötött nyírfaseprüket. Naponta hatot-hetet is megcsinált, és a hátán hordta a hegyeken keresztül Széphalomba, Sátoraljaújhelybe, ahol 5-6 forintért adta el. Az 1940-es évek végéig Regécen, Mogyoróskán és Háromhután jó pénzkeresetnek számított a faszénégetés és a szénnel való kereskedelem. A szenet nagy menynyiségben igényelték a faszénnel működő cséplőgépek, malmok, de a faszenes vasalókat használó háztartások is. Szénégetéssel és szénkereskedelemmel kevesebben foglalkoztak, mint a faeladással, mert ehhez nagyobb hozzáértés kellett. Saját fájukból égettek, de a nagyobb vállalkozásokat lebonyolítók a falu lakóitól és az uradalmaktól vásároltak fát. Olyan is előfordult, hogy a föld tulajdonosa kivágta a szántóföldek végében levő fákat, bokrokat és szénné égette. Legjobb szenet a bükkfa és a gyertyánfa ad. Vasalóba nem volt jó a tölgyfaszén, mert nagyon szik16 Közli IKVAI Nándor 1967. 25. 17 IVÁNCSICS Nándor 1958. 418. 18 Az Alföldön általános volt, hogy a szerszámokat a hegyvidéki területek faragóitól vásárolták. Vö.: BODÓ Sándor 1966. 540-; VARGA Gyula 1972. 413.