Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Szabó László: A parasztüzem szervezetének néprajzi vizsgálata
Ahhoz, hogy tisztán lássunk, el kell választanunk egymástól a néprajzon belül is az eddig már eredményt hozott mezővárosi és faluközösségi szintű gazdálkodást, s az ezt tagoló, kevésbé ismert kisebb egységek (családi, egyéni gazdaságok üzemszervezetének vizsgálata) kutatását. A továbbiakban ez utóbbi terület körülírását, kutatási feladatainak kijelölését tartjuk feladatunknak. 3. A magyar néprajzi kutatások a parasztság üzemszervezetének kutatásait három irányból közelítették meg. A GYÖRFFY István elindította irány elsősorban a település szerkezete felől közelített, s a település eltérő funkciójú részeit tárta fel, majd az ezek közötti gazdasági és egyéb életfunkcióbeli kapcsolatokat tanulmányozta. Ez lehetőséget biztosított mind az egész közösség, mind az egyes családi üzemegységek szerkezetének megismerésére. Ez az irány tehát a település - település szerkezet - üzemszerkezet - munkamegosztás gondolatsort juttathatta elsősorban érvényre. GYÖRFFY István követői is ezt az utat járták be. Ezek a gondolati lépcsőfokok kétségtelenül alkalmasak a leglényegesebb összefüggések feltárására, az egyes területileg is elkülönülő üzemrészek közötti kapcsolatok érzékeltetésére (beltelek - ólaskert, beltelek - tanya, lakóövezet - munkatér, város - puszta). Sőt az egyes üzemegységek sajátos építményei (ól, csűr, gabonatároló építmények) felvázolják az egy üzemegységen belüli tevékenység kereteit is. Kimaradnak azonban mindazok a tevékenységek a település-építkezés szempontú megközelítésből, amelyeknek nincsenek önálló építményei, területileg elkülöníthető üzemhelyei. Ezek az üzem szerkezetét kétségtelenül befolyásoló tevékenységek (pl. fuvarozás, vásározás stb.) csak úgy tárhatók fel, ha a munkaszervezetet egy-egy telken belül a legaprólékosabban feltárjuk. Amíg GUNDA Béla a Kárpát-medencén belül újabb típusait fedezte fel a telkeknek, s így a gazdálkodás és gazdaság szerkezetének is, addig GRÁFIK Imre arra mutatott példát, hogy egy-egy telek belső beosztása, építményei, s a napi tevékenység aprólékos feltárása hogyan mélyíthetik el egy-egy üzemrészen belüli ismereteinket. 10 Nyitva áll tehát az út új üzemtípusok felfedezése irányába, s ezek mélyebb megismerése is lehetővé válik néprajzi módszerekkel. A gazdálkodás egészének vagy egy-egy ágának intenzív vizsgálata a közösségi (mezővárosi, faluközösségi) gazdálkodás kereteit rajzolta meg elsősorban, de lehetőséget biztosított arra is, hogy egy-egy településen illetve gazdasági ágazaton belül különítsenek el a kutatók típusokat. FÖLDES László a juhtartó gazdaságok, SZILÁGYI Miklós a halászat eltérő üzemformáit, történeti változásait vitte a köztudatba, s indított el egy-egy lehetséges kutatási irányt. 20 DOBROSSY István pedig nagyobb területet vizsgált meg abból a szempontból, hogy az úgynevezett hagyományos paraszti gazdálkodás szerkezetét miként alakította át a kenderáruk iránti piaci • « 21 igény. HOFFMANN Tamás a szórványos inventárium publikációk után szintén a paraszti árutermelés, gazdálkodás oldaláról közelített az egyes gazdaságokhoz, s célul tűzte az elmúlt századok paraszti eszközellátottságának átfogóbb kutatását öszszehangolt inventárium közlések segítségével. 22 Kétségtelen, hogy a paraszti gazdaságok belső szerkezetéhez ez utóbbi adhatja meg leginkább a fogódzókat, s belőle kialakítható a gazdaságok új tipológiája. A speciális termékeket előállító gazdaságok, egy-egy gazdálkodási ágazat felől való megközelítés jó mintát adhat az üzemszervezet vizsgálatához, de önmagában 19 GUNDA Béla, 1966. 333-380. - GRÁFIK Imre, 1974. 20 SZILÁGYI Miklós, /975. FÖLDES László, 1962. 21 DOBROSSY István, /973. 22 Ez a kutatás a Magyar Néprajzi Múzeumban Hoffmann Tamás vezetésével folyik.
